Ismét magyar kézben az utánpótlás

Most már Magyarország sem tartozik azon kakukktojások közé, ahol a labdarúgó-utánpótlást külföldi szakember irányítja. Ezt a modellt gyakorlatilag nem alkalmazzák Európában, s az MLSZ is belátta korábbi döntése hibás voltát. Az U20-as és U21-es válogatottak élére Egervári Sándort nevezte ki, aki önálló munkát végez, nem függ Jámbor László fejlesztési igazgatótól.

A magyar labdarúgás több évtizedes sikertelenségét követően tavaly júliusban, az U19-es Eb-n bronzérmes lett korosztályos válogatottunk. A csapat kispadján Sisa Tibor ült, de nem sokáig. Az abban a hónapban a szövetség, az MLSZ fejlesztési igazgatójául kinevezett Jámbor László – az Ajax hajdani erőnléti edzője – ugyanis szeptember végén új embert állított az utánpótlás élére: a hazánkban (de valószínűleg másutt is) teljesen ismeretlen holland Wilco van Buurent.
Sisa nem akart „jelzőbója-cipelő” lenni, úgy fogalmazott: „Azt mondják, ha a fiatal fülemülét varjak közé teszik, megtanul károgni. De én nem vagyok már fiatal, másrészt az sem baj, ha a fülemüle a saját nyelvén rendesen beszél.” Ezután lemondott. A többieknek nem kellett ezt tenniük, hiszen az utánpótlás-vezérkart Nyilasi Tibortól Róth Antalig „lefejezték”, Bicskei Bertalan ezt nem megvárva egészen Egyiptomig menekült. Jámbort is e vonalhoz számítva tehát a magyar korosztályos csapatoknál teljes lett a holland hatalomátvétel, az új urak azonban tizenöt mérkőzésből mindössze öt győzelmet tudtak felmutatni: San Marino, Azerbajdzsán, Szlovénia és kétszer Luxemburg ellen. Az U19-es sikercsapat gyengén szerepelt az Alpok-Adria kupán is: öt pontot gyűjtött a megszerezhető harmincból. A Jámbor–Van Buuren páros arról is döntött, hogy a korosztályos válogatottak kiválasztottjai minden héten együtt készüljenek pár napot, ám ez sértette a klubok érdekeit, és az eredménytelenséget figyelve nem érte el a kívánt hatást sem.
Körbenéztünk Európában, máshol kik irányítják az utánpótlást; nem találtunk külföldi edzőket, hiszen a fiatalok képzése egészen speciális helyismeretet igénylő feladat. Oroszországban, Angliában, a finneknél és az albánoknál – ahol a felnőtteket külföldi kapitány dirigálja – a fiatalokkal hazai trénerek foglalkoznak. Ez ugyanígy van Kelet-Európában, a cseh, a szlovák, a montenegrói, a szerb, a bolgár és a horvát válogatottnál. Nyugaton szintúgy. Jobbára korábbi válogatott játékosok a kiválasztottak, akik értenek a fiatalok nyelvén, akikre felnéznek az ifjak. Általában minden egyes korosztállyal más-más szakember foglalkozik. Nem véletlenül, a gyerekek irányítása sokkal összetettebb feladat, mint a felnőtteké. Ismerni kell az egyéniségüket, az edző egyben a „második apa”. Ha csak e tekintetben vetjük össze Sisát Van Buurennel, máris óriási a kontraszt. Bicskei távozásakor erről így vallott: „Fél év alatt kiderült számomra, hogy a szakmai rész felett diszponáló emberek sem végzettségben, sem eredményeikben nem közelítik meg a legutóbbi korosztályos Eb-n jól szerepelt, de kiutált trénert.”
Mindezt az MLSZ-ben is észlelték. Van Buuren sorsa végül a Wales elleni U21-es Eb-selejtezőn kapott 4-1-es veréssel teljesedett be. Ezután döntöttek úgy, hogy nem hosszabbítják meg október 31-én lejáró szerződését, sőt már a szeptemberi U20-as vb-n is Egervári Sándor irányítja a magyar válogatottat. Kisteleki István MLSZ-elnök szokatlan őszinteséggel mondta: „Nem az a célunk, hogy mindig a saját igazunkat keressük, hanem a labdarúgás érdekében képesek vagyunk egy-egy korábbi döntésen felülemelkedni. Nem lett volna ennyire evidens a váltás, ha nem egyezünk meg mondjuk Egervári Sándorral, hiszen ezzel minőségi cserét hajtottunk végre.”