Kudarcot vallott az EU stratégiája

Lóránt Károly
2009. 09. 14. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság volt és valószínűleg leendő elnöke csütörtökre virradóra egy negyvenoldalas dolgozattal lepte meg az európai képviselőket. A Politikai útmutató a következő bizottság számára címet viselő dokumentum, amely a szerző az unió jövőjéről alkotott elképzeléseit körvonalazza, mindenekelőtt abból a célból készült, hogy a szerző európai parlamenti újraválasztását elősegítse. Mivel a néppárti frakció eleve támogatja őt, az anyag jelentős mértékben a vele kritikus hangot megütő szocialistáknak, liberálisoknak és zöldeknek szól. A szocialistákat a szociális piacgazdaság hangoztatásával kívánja meglágyítani, a liberálisoknak megfogadja, hogy ezentúl jobban odafigyel a pénzügyi folyamatokra, a zöldeknek azt ígéri, hogy a génmódosított gabona használatának kérdésében a tagállamok maguk dönthetnek. A dolgozat első fejezete az Európa, amelyben hiszek címet viseli, és itt a szerző felsorolja mindazokat a közhelyeket, amelyeket a hasonló uniós dokumentumok is tartalmaznak. Megállapítja például, hogy a világ fordulóponthoz érkezett, és hogy mai cselekvéseink generációkra meghatározzák az európai társadalmi modell életképességét. Olyan Európát akar, amely a lehetőségek nyújtását, a felelősségvállalást és a szolidaritást a szociális piacgazdaság szívügyévé teszi. Nyitott, versenyképes és virágzó uniót képzel el, amely a belső piac által nyújtott összes adottságot kihasználja.
Mindezt elősegítendő 2020-ig meg akarja újítani a 2000-ben elfogadott Lisszaboni stratégiát. Mint ismeretes, ezt a stratégiát az Európai Tanács 2000-ben Lisszabonban fogadta el, amikor is azt a célt tűzte ki, hogy 2010-re az Európai Uniónak „a világ legversenyképesebb, leggyorsabban növekvő, tudásalapú gazdaságává kell válnia, amely képes arra, hogy fenntartható gazdasági növekedés mellett jobb munkahelyeket és nagyobb szociális kohéziót biztosítson”.
Ezt a magyar szemlélődőt leginkább a Rákosi–Gerő-féle ötéves tervre („felső határ a csillagos ég”) emlékeztető „stratégiát” e rovat hasábjain először 2003. augusztus 30-án kritizáltuk, rámutatva, hogy a tetszetős, ám kissé homályos megfogalmazások mögött lényegében a jóléti állam felszámolása húzódik meg. Azóta hat év telt el, és Barroso dolgozata megerősíti, hogy a helyzetet alapvetően nem láttuk rosszul. 2010-től ugyanis már csak néhány hónap választ el, és az unió nemhogy a világ leggyorsabban fejlődő térségévé vált volna, amely fenntartható gazdasági növekedést és jobb munkahelyeket nyújt állampolgárainak, de épp ellenkezőleg, egyike lett a világ válságzónáinak. Barroso jelenlegi dolgozata is elismeri, hogy a GDP ez évben 4 százalékkal csökken, hogy a munkanélküliség az elmúlt három évben nyolcmillióval növekedett, és hogy a legtöbb tagállamban a költségvetési deficit messze túllépi a maastrichti előírásban meghatározott három százalékot. A lisszaboni stratégia nyilvánvaló kudarca ellenére Barroso a stratégia 2020-ig történő megújításaként lényegében ugyanazokat mondja, amit a tíz évvel ezelőtti program is tartalmazott, legfeljebb az a különbség, hogy most a pénzpiacok erőteljesebb szabályozása is hangsúlyt kapott.
Nem kap viszont említést az új tagállamok vészes eladósodása és a fizetési mérleg nagymértékű romlása az eurózóna déli államaiban. A szocializmus története arra tanít, hogy az a rendszer, amely a nyilvánvaló kudarcok láttán sem képes magát korrigálni, előbb-utóbb felbomlik. Lehet, hogy ez vár az Európai Unióra is? Hat év múlva e kérdésre visszatérünk.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.