Nincs hová hátrálni

Már az árvák és a sérült gyermekek világa sem tabu a kormánynak, ugyanis egyre kevesebbet ér a támogatás, a feladat viszont több. A rendszer a működőképesség határára jutott.

Gyomaendrődi Fülöpné Kis Erzsébet kislánya a sors kegyetlen szeszélye folytán agyvelőgyulladást szenvedett, melynek következtében értelmi sérült lett. Az anya hirtelenjében fel sem fogta, mi történt velük, s egy ideig kezelni sem tudta az új élethelyzetet. Nehezen törődött bele a megváltozhatatlanba, aztán védőnői tanácsra kérte lánya gyermekotthoni elhelyezését. Bűntudata nem alakult ki, mert nem a saját kényelme miatt cselekedett így, hanem a gyermeke érdekét akarta szolgálni. Belátta, hogy a békéscsabai közösségben a kicsi a szakszerű ápolás, gondozás, foglalkoztatás mellett jobban fejlődhet, tanulhat és önállóbbá válhat. Meglepődött, amikor arról értesült, hogy az intézmény léte veszélybe került a kormányzat egyre inkább megvaduló megszorító intézkedései miatt. – Ezek az emberek nem elvonást és leépítést, hanem nagyobb megbecsülést érdemelnének – mondja az anya. Hozzáteszi: itt egy alkalmazott három másik helyett dolgozik, nem ismerik a fáradtságot és a közönyt. – Elképzelni sem tudom, mi lenne velünk nélkülük! – fakad ki.
– Való igaz, az egyre apadó anyagi források megnehezítik intézményünk működését – kapcsolódik beszélgetésünkhöz Sziszák Katalin, a Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi, Rehabilitációs és Módszertani Központ vezetője. – A fenntartó sincs könnyű helyzetben, hiszen újabb milliárdos veszteséget szenved el. Az a baj, hogy a normatív állami támogatás nem fedezi a működési kiadásokat. Közben a gyermekvédelmi szakellátás és a fogyatékkal élők bentlakásos gondozása törvényi kötelezettség. A normatív állami támogatás a működés 55 százalékára elég – a bajok akkor kezdődnek, ha a fenntartó nem tudja ezt 100 százalékra kipótolni.
Ez pedig egyre nagyobb nehézségeket jelent a megyének. Már eddig is kényszerű létszámleépítésre és integrációra került sor, ám ennek nincs vége. Így ez az intézmény sem lesz képes megfelelni a szigorú jogszabályi előírásoknak, amelyek szabályozzák a működést. A gyermekvédelemben például már a meglévő létszám ellátása is gondot jelent, holott a növekvő társadalmi problémák miatt egyre több az igény. Ha az alapellátás nem képes kezelni a gyermekek krízishelyzetét, a szakellátás nem mondhat nemet, muszáj úgymond kiemelni a hátrányos helyzetűt a környezetéből.
– De hová, és főleg miből? – kérdi Sziszák Katalin. – Ilyen szempontból mi látjuk el egész Békés megyét. Hatszáz gyermekről, fiatalról gondoskodunk. Közülük 377-en nevelőszülőknél vannak, a többiek lakás- és gyermekotthonokban élnek. Utóbbi ellátás húsz telephelyen valósul meg: megyénkben Békésen, Dévaványán, Magyarbánhegyesen, Gyulán, Eleken és Békéscsabán tartunk fenn intézményeket. A fogyatékosokkal a megyeszékhelyen foglalkozunk, a létszám éppen annyi, vagyis 223, mint az előző területen. Közülük negyvenen élnek családban, ők nappali vendégeink. A többiek bentlakók. Az intézményvezető rávilágít egy ellentmondásra: a normatíva nem követi az inflációt, értéke csökken, ám muszáj teljes körű ellátást biztosítani minden ellátottnak. Jól tudják: egy társadalom fejlettségét az is meghatározza, mennyire képes gondoskodni elesettjeiről. Magyarországon e téren egyre lehangolóbb a kép.
– Módszertani intézet lévén, látjuk, hogy a kistelepüléseken egyre nehezebb a puszta létfenntartás is, s akkor képzelhetjük, mik az esélyei a jó színvonalú gyermeknevelésnek – folytatja az igazgató. A megyei vezetés kénytelen összevonni a hozzá tartozó intézmények gazdasági feladatait, mert ma már illúzió az önálló könyvelés, karbantartó részleg, saját konyha. A létszámleépítésre gondolni sem akarnak – mondja –, mert egyrészt túl vagyunk rajta, másrészt nincs egyetlen emberük sem, akit nélkülözni tudnának. Szakmai létszámuk a jogszabályban előírthoz képest 80 százalékon van, ahonnan nincs hová hátrálni.
– 2006 óta súlyos problémát jelent a gyermekvédelemben és a bentlakásos intézményekben élő, fogyatékos gyermekek normatívája, hiszen a kiadások kétszer anynyit tesznek ki – fűzi hozzá Domokos László, a megyei közgyűlés elnöke. – Hiába próbálunk évek óta fellépni az érdekükben minden fórumon, magunkra maradunk. A nyáron megemelték az áfát, de mögé „elfelejtett” fedezetet tenni a kormány. Domokos úgy tartja, a baloldalinak mondott kormány az érzéketlenségét bizonyítja, amikor a legrászorultabbaktól, a fogyatékkal élő gyerekektől, az árváktól és a nehéz családi háttérrel rendelkezőktől vesz el. A megye úgy próbálja ellensúlyozni a kormány ballépéseit, hogy az ellátást nem veszélyeztető hátteret ésszerűsíti. Ám a hatékonyság javításának lesznek az emberekre nézve negatív következményei, de legalább a bentiek túlélése garantált.
– Elkeserítő, hogy mellébeszél a pénzügyminiszter, nem ad érdemi választ a szociális tárca irányítója és az önkormányzatok gazdája – véli a fideszes politikus. – Ők azt mondják, hogy van pénzük az önkormányzatoknak, gazdálkodjanak, ahogy akarnak. Mi ötszázmilliót kapunk gyermekvédelmi célokra a költségvetéstől, de egymilliárdot költünk rá. Évek óta kisebb költséggel tartjuk fenn az ellátást, de az áfa emelése után állíthatom: rendkívüli helyzet alakult ki – jelzi.. Fél évre ez 350 milliós többletkiadást jelent, jövőre pedig 600 milliót. Tartalék nincs, korlátozni kell a felvételt, így csak a legrosszabb állapotban lévőket fogadhatják.