Franciaország
Vizsgálat indult Franciaországban a X ellen, mert az algoritmusa alkalmas lehet külföldi beavatkozásra

Az 1. csoport mai programja:
Magyarország–Svédország, Dánia–Portugália.
1. Dánia | 6 | 5 | 1 | – | 13-2 | 16 |
2. Magyarország | 6 | 4 | 1 | 1 | 8-2 | 13 |
3. Portugália | 6 | 2 | 3 | 1 | 8-4 | 9 |
4. Svédország | 6 | 2 | 3 | 1 | 6-2 | 9 |
5. Albánia | 8 | 1 | 3 | 4 | 4-8 | 6 |
6. Málta | 8 | – | 1 | 7 | 0-21 | 1 |
Ha a sikernek ez az ára, ebbe a meccsbe bele kell dögleni – fogalmaztam sarkosan, és az események ismeretében megmosolyogtatóan eltökélten 1997 őszén, a jugoszlávok elleni, hazai vb-pótselejtező előtt. Hiszen a 7-1-es verésbe tényleg majdnem „beledöglöttünk”, de nem úgy és nem azért, ahogyan és amiért én azt elképzeltem. Azóta óvatosabb, ha úgy tetszik, pesszimistább vagyok. A jelszó is változott, és nem csak nálam: éljük túl valahogy. A közhangulat azonban, több mint egy évtized múltán, mintha megint a „bele kell dögleni” felé közelítene. Magam is riadtan tapasztaltam ezt, amint a minap, a reggeli vásárlás közben, a tej szavatossági határidejét ellenőrizve megláttam a 2009. 09. 05. dátumot, és rögvest az ugrott be róla: aznap lesz a magyar–svéd.
Hogy jó-e ez? Jó, ha nyerünk. Lélekölő és szánni való, ha kikapunk. Pedig történjék ma akármi a Puskás-stadionban és Koppenhágában, annyi bizonyos: a magyar válogatott szerdáig a második helyen fog állni a csoportban. (Matematikailag az sem zárható ki, hogy az elsőn, de ezt hagyjuk.) Persze messze nem mindegy, milyen pozícióban. Magyar és dán győzelem után egyaránt hét ponttal a két üldöző, Portugália és Svédország előtt, ám fordított esetben egy-egy pontra olvadna az előny. Amit még mindig nehéz lenne hátránynak látni, de tapasztalataink és a hátralévő mérkőzések ismeretében nem egészen alaptalan az aggály: ha kikapunk, végünk.
Úgyhogy üdvös lenne elcsípni legalább egy döntetlent. Ha Babos hibátlanul véd, ha Juhász Roland tényleg olyan játékos benyomását kelti, mint akire – a hazai média egy részének szavaival élve – fél Európa vadászik, és lefogja Ibrahimovicot, ha a felforgatott védelem tagjai megállják a helyüket, ha remélhetőleg Gerával, vagy akár nélküle, de lesz irányítója a csapatnak, és így a többi középpályás is profi módon ellátja a részfeladatát, ha Torghelle elöl begyötör egyet, akkor olyan nagy baj már nem történhet. Bár éppen ez a „csak túlélni” filozófiája. Hiszen ha Dzsudzsák csak feleannyit mutat, mint a PSV-ben az Ajax ellen, Dárdai vág egy akkora gólt, mint a Herthában a Bröndbynek, Hajnal közel úgy osztogat, mint Dortmundban, akkor fiaink szétszedik a svédeket.
Akik amúgy is félnek. Nem feltétlenül a mieinktől, de saját ingatag helyzetüktől és a futball esetlegességétől mindenképpen. Elég Ibrahimovic csütörtöki, stockholmi sajtótájékoztatóját idézni, ahol kifejtette: az övék a jobb csapat, de eddig a magyar volt a szerencsésebb. Tavaly szeptember 10-i 2-1-es vereségünk ezt az állítást nem igazolta, az ellenkezőjét már inkább, de ez részletkérdés.
A mai csatát úgysem verbálisan kell megvívni, hiszen a sport a közéletnek azért még mindig a legelviselhetőbb terepe, mert itt a tények – egy-két, pontozásos sportágtól eltekintve – felülütik a véleményeket. Ezért elég a szóból, beszéljenek a tettek. Mellettünk vagy ellenünk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.