Szeptember

A lengyelek történelmi emlékezetében ott sorakoznak a gazdag szimbolikájú hónapok. Január és november egy-egy szabadságharcot jelent a XIX. századból, június 1956 Poznanját, augusztus az emlékezetes gdanski megállapodást 1980-ból a szabad és független szakszervezet engedélyezéséről, december a Szolidaritás mozgalom letörésére bevezetett hadiállapotot. Szeptember az 1939-es nemzeti tragédiát. A hősi küzdelem és végzetes vereség emlékét. Évtizedek alatt könyvek, filmek, visszaemlékezések garmadája született erről a szeptemberről.
A magyar–lengyel kapcsolatokban is különös jelentősége volt ennek a hónapnak. Amikor a szovjet hadsereg hátba támadta a kétségbeesetten védekező Lengyelországot, Magyarország megnyitotta a határát a menekültek előtt. Az akkori magyar politika és közvélemény számára nem volt közömbös, mi történik a szomszédunkban. Tudtuk ezt, amikor Mitrovits Miklós fiatal történésszel elkezdtük gyűjteni a magyar szellemi élet korabeli reflexióit a lengyel tragédiáról, s mégis meglepetésként ért bennünket, hogy hány kitűnő újságíró, politikai elemző és író ragadott tollat, hogy elmondja lengyelországi élményeit-tapasztalatait, továbbá véleményét a történtekről. A Magyar Nemzetnek és a Népszavának tudósítója volt a helyszínen; voltak magyarok, akik Lengyelországban élték át a háború első napjait, néhányan pedig a hadakat kísérő tudósítóként járhattak ott.
Válogatásunk nem törekszik teljességre, azt szerettük volna mindenekelőtt érzékeltetni, hogy hány írónk és publicistánk tartotta fontosnak abban a próbáló időben a magyar–lengyel barátság nemes hagyományát ápolni. Kölcseyét, Kossuthét, Vörösmartyét vagy éppen Petőfiét. Nem szégyenkezhetünk az 1939-es névsorral sem. Olyan kitűnő költőket találunk közöttük, mint például Erdélyi József vagy Jékely Zoltán (az ő verséből való a kötet címe), jeles írókat, mint Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Kodolányi János és Márai Sándor. A publicisták közül említhetem Bálint Györgyöt és Pethő Sándort, a Magyar Nemzet akkori főszerkesztőjét.
A legtöbben pontosan érzékelték, amit Kodolányi János már két nappal a Molotov–Ribbentrop-paktum előtt megfogalmazott: ha Lengyelország függetlensége csorbul, Magyarországé sem marad épen; ami természetesen fordítva is igaz. Ezt a régi – és máig érvényes – geopolitikai tanulságot üzenték 1939 magyar írástudói az olvasóknak.
(Ott Északon… – Magyarok a lengyel szeptemberről, Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2009. A könyv bemutatója a Petőfi Irodalmi Múzeumban lesz szeptember 22-én 18 órakor.)