Vajdasági magyar vita az autonómiáról

Továbbra is megosztja a vajdasági magyar politikai közéletet a kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló, nemrégiben megszavazott szerb törvény. A viták éppoly szenvedélyesek, mint a jogszabály elfogadása előtt, amikor még nagyobb értelme volt az érvelésnek. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) politikusai nem kevesebbet állítanak, mint hogy ezzel a törvénnyel gyakorlatilag megvalósult az autonómia, s a vajdasági magyarok több évtizedes harca hozott olyan eredményt, amilyenről – mint ezt előszeretettel hangoztatják – a Kárpát-medencében élő magyar nemzetrészek csak álmodni mernek.
Ezzel ellentétben a kisebb vajdasági magyar pártok – amelyek a VMSZ vezette Magyar Koalíció tagjai ugyan, de ellenzékiként viselkednek – és a hozzájuk szegődő civil szervezetek a törvényt nem tartják jónak, mert szerintük nem viseli magán azokat az ismérveket, amelyek az autonómiát alapvetően jellemzik, elfogadásával pedig a délvidéki magyarok történelmi
esélyt szalasztottak el az autonómia kiharcolására.
Pásztor István, a VMSZ elnöke – aki nagy előrehaladásnak tartja a nemzeti tanácsokról szóló törvényt – bejelentette, hogy pártja szeptember 18-án Zentán tanácskozást szervez, amely célja, hogy a különbségek ellenére a résztvevők építő jellegű légkörben megállapodásra jussanak a nemzeti tanács, a választói névjegyzék és egyéb, a vajdasági magyarság számára fontos kérdésekben. „Aki nem hajlandó részt venni az itteni magyarság közös akaratának kialakításában, azt ezentúl ellenségnek tekintem majd, és többé nem foglalkozom vele”, mondta Pásztor. Ez utóbbi mondata heves reagálást váltott ki a törvényt ellenzők körében.
Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke szerint nincs más kiút, a frissen meghozott törvényt módosítani kell. Aki a magyarra máig le nem fordított törvényt olvasta, annak látnia kell, hogy a nemzeti tanácsok döntési jogosítványait nagyítóval sem lehet benne felfedezni, hangoztatja a politikus, s hozzáteszi: ha a szerb kormány segítségével a semmiből előáll is a „fele plusz egy” elvre épülő magyar választói névjegyzék, pillanatok alatt – vélhetőleg pont Belgrádban – felmerül a kifogás, hogy hova lett a többi magyar, érvelt Ágoston.