Lejövünk a falvédőről

A felirat közszemlére tett vizuális szöveg. Egy szó, egy hiányos vagy teljes mondat, illetve ennél hosszabb szöveg (próza, vers) tekinthető annak. A feliratoknak változatos a megjelenési területük, a leggyakoribbak és a legjellemzőbbek a falfeliratok, falfirkák, de léteznek még butellafeliratok (szerelmi és egyéb ajándéktárgyak, emléktárgyak feliratai), házfeliratok, s az utóbbi időben sajnos kezdenek tért hódítani a tárgyfeliratok. Azért „sajnos”, mert ezek a valamilyen használati tárgyon (bögrén, húsvágó deszkán stb.) olvasható feliratok általában ordináré, obszcén, ízléstelenül erotikus tartalmúak. Annál értékesebbek a falvédőfeliratok, mégpedig nemcsak néprajzi, hanem nyelvi szempontból is. Ezek ma már csak falun, idősek házában, pontosabban konyhájában találhatók meg az (ebédlő)asztal, ritkán a gáztűzhely fölött. Különleges helyet foglalnak el, hiszen a szöveggel együtt a kép is megjelenik, s a kettő együtt alkot egészet.
Egy alkalommal időszaki kiállítást rendeztek Textiles feliratok címmel Nyíregyháza-Sóstón a múzeumfaluban; írott forrásként annak idején a Magyarországi szöveges falvédők a XIX–XX. században című kötet is megjelent. A feliratokat tartalmuk szerint a következőképpen csoportosíthatjuk. Érzelmes, „nótás”, lírai feliratok: „Cica játszik az egérrel, én meg a kedvesemmel.” „Fáj a szívem nagyon, majd megöl a bánat, / Édes kisangyalom, meghalok utánad.” „Fekete szárú cseresznye, / Rabod lettem, szép menyecske.” „Maga édes, maga drága, / Álmaimnak netovábbja.” „Szép a rózsám, nincs hibája, / Libegős a járása.”
A feliratok másik része a családi élet értékeit közvetíti. A paraszti, kispolgári életvitel alapvető eszménye a szolid, bensőséges hangulatú család: „Szegények vagyunk, de jól élünk.” „Egymás sorsát jóban-rosszban két szerető szív megosztja.” „Az otthont megbecsülöm, a viszályt elkerülöm.” „Összevesznek – kibékülnek, / Vége az, hogy – csókot kérnek.”
Nagyon sok felirat fogalmaz meg véleményt az aszszony dolgáról. Ezek általában a ház asszonyát éltetik és beszéltetik, a képeken is ő jelenik meg. Ezek a „bölcsességek” egyben kijelölik a férj és a feleség szerepét a konyhában: „A háztartást kormányozni az asszonynak gondja, / A hozzávaló ezres bankót a férjuram hozza.” „Ne járjon a férj a konyhába, / Ne szóljon az asszony dolgába.”
Természetesen megjelenik a feleség elvárása is, általában az urával szemben: „Nékem olyan ember kell, / Ki kocsmába nem jár el, / Jó sok pénzt keressen, és csak engem szeressen.” „Az én uram csak a vizet issza, / Nem is sírom a lányságom vissza.”
Persze az okos asszonyka tudja, hogy ezért tennie is kell valamit: „Jó ebéd, jó borocska, megelégedett az uracska.”
S végezetül ide sorolhatók a vendéglátással kapcsolatos, témájukban az étkezéshez és a családhoz kapcsolódó (humoros) aranyigazságok is: „Ha jöttök, lesztek, / Ha hoztok, esztek.” „Akármilyen kedves vendég, / Három napig untig elég.”
Összességében elmondhatjuk ezekről a feliratokról, hogy egyszerűségükben és tisztaságukban, időnként naivságukban pontosan fogalmazták meg a mindennapi emberek vágyálmait és bölcsességét.