Heresó és lágy kenyér

Nem akarok dicsekedni, két éve halogatom a könyvespolcaimon elhatalmasodott káosz felszámolását, de most, karácsony közeledtével, rászántam magam. A szőnyegre halmoztam a könyvsorok tetejére nagyvonalúan bedobált köteteket, aztán próbáltam nekik helyet találni úgy, hogy valami rendszer is létrejöjjön. Pakolás közben kincsekre bukkan az ember. Féltem ettől, mert zátonyra futtatja a rendcsinálást. Oda is futtatta. Kezembe akadt ugyanis A magyar fűszerkereskedő lexikona. Négyszáz oldalas munka, vörös keménykötésben, 1938-ból. Évekkel ezelőtt vettem valamelyik antikváriumban. Felfedezem benne a tulajdonosi pecsétet: Karakas Lajos fűszer- és vegyesáru üzlete, Törökszentmiklós. Ezen kicsit elmerengtem. Mikor is jártam Törökszentmiklóson? Talán valamikor a nyolcvanas években, Kertész Péter barátommal. Riporthoz gyűjtöttünk anyagot.
Önfeledten lapozgattam a zsákmányt, utóbb már jegyzeteltem is. Lebilincselő szócikkek találhatók a fűszerkereskedő lexikonában. Például: frankó, azt jelenti, bérmentve. Frankó-frankó: bérmentve és vámmentesen. (Innen került volna nyelvünkbe ez a szó?) Más. Még talán a gimnáziumban hallottam a nyelvi leleményt: harasó a heresó. Ezen mindig jót lehetett röhögni. Na, mi a heresó? Most megtudtam: oxálsav. Egy lóherefajtában fordul elő, kivonatát folteltávolításra használták. Más. Gyógyszertárban nem árusítható termékek: cipőkrém, leveskocka, sütőpor, görögtűz, padlóbeeresztő, húsvéti locsolókészülék, légypapír, tojáskonzerv. (Akár egy szabad vers. De mi lehetett a húsvéti locsolókészülék?)
Tudjuk, az aranyvasárnap a karácsony előtti utolsó vasárnap, az utolsó előtti pedig ezüstvasárnap. De vajon miért? Íme a válasz: „Ezek az elnevezések onnan erednek, hogy ezeken a napokon nagy forgalom bonyolódik le, miértis a nyitva tartás aranyat, ezüstöt ér.” Idáig meg voltam győződve arról, hogy az ezüst és arany szavak az ünnep közeledtére utalnak. Más. Kirakatban alkalmazható feliratok: „Figyelmesség, udvariasság, gyorsaság – ezt megtalálhatja nálunk”, „Becsületes elvek, becsületes minőségek, becsületes árak”, „Csak azt adjuk el, amit őszintén ajánlhatunk is”, „Megelégedett vevő a mi legjobb reklámunk”.
A bort a szőlőnek cukortartalmú nedvéből (mustjából) állítják elő, szögezi le a könyv. „E célból a szőlőt megfelelően megérett állapotban összezúzzák és kipréselik; az így előálló nedveket szeszes erjedésnek engedik át. Ha a bor csaknem egész cukortartalmát elveszítette, úgy ászokhordókba fejtik le és pincékben őrzik meg. Eközben a borban lévő alkoholmentes alkatrészeknek az oxidációja áll elő, amit a bor érésének nevezünk.” A kenyérről megtudjuk, hogy búza- vagy rozslisztből, esetleg ezek keverékéből sütik kovásszal vagy sörélesztővel. Tej, tejsavó, zsír, tojás, cukor, malátaliszt és só hozzáadása megengedett. Egyenletesen kell átsütni, héja legyen ropogós, de rugalmas, víztartalma átlagosan negyvenkét százalékos. Tej: „A tehénből megszakítás nélkül fejéssel teljesen kifejt, édes állapotban lévő romlatlan tej, amelynek alkotórészeiből semmit el nem vontak, sem idegen anyagot hozzá nem adtak. Legfontosabb minőségi feltétele, hogy zsírtartalma 3,3 százalék, savfoka legfeljebb kilenc legyen.” Ahol lefölözött tejet is árusítanak, ott ki kell tenni a következő táblát: „Itt lefölözött tejet árusítanak.” Ahol csak lefölözött tejárusítás folyik, ott a tábla szövege így fest: „Itt csak lefölözött tejet árusítanak.”
A párizsi összetétele: nyolcvan százalék első rendű marhahús, húsz százalék finomra vágott szalonna, só, bors, marha vakbelébe töltve, megfüstölve. (Semmi műhús!) De ez még hagyján! Debreceni kolbász: 15–20 százalék marhahús, nyolcvan százalék mogyoró nagyságúra vágott disznóhús (kétharmad sovány, egyharmad kövér, vagy szalonna), só, paprika, fokhagyma. A juh vékonybelében huszonöt percig füstölik, tíz percig forrázzák. Melegen eszik. „Hazánk hentesipara világhírű!” – teszi hozzá a szócikk szerzője.
Nem folytatom. A könyvet újra ki kellene adni! Nem csak magyarul, angolul is. Hadd olvassák az EU-ban! Vagy akárhol.