A kettős beszéd korának alkonya

„A vártnál lényegesen kisebb lett a hiány.” (A Pénzügyminisztérium jelentése az államháztartás helyzetéről, 2010. május 5.) „A központi költségvetés hiánya a 2009. májusi 67 százalékos arányhoz képest most az egész évre tervezett költségvetési hiány 87 százalékát teszi ki.” (A Nemzetgazdasági Minisztérium jelentése az államháztartás helyzetéről, 2010. június 7.)

És most itt állunk leforrázva a friss számoszlopok előtt, azzal szembesülve, hogy mégsem kisebb a deficit, sőt, május végére az egész évre betervezett túlköltekezés 87 százaléka már összejött, s az önkormányzatoknál is ugyanilyen rossz a mérleg

Nem, nem. Nincs tévedés, semmi trükk vagy adatmanipulálás. Ugyanannak az államnak ugyanarról a háztartásáról szól mindkét jelentés, és ugyanannak a költségvetésnek a hosszú számsorait is vélhetően ugyanaz a háttérgárda rakosgatta össze gondosan. Az eltérés mindössze egyetlen hónap, egy választás és egy minisztériumi név- és vezetőcsere. Lám, egy csapásra más fényben látjuk a valóságot. Áprilisban még „fegyelmezett gazdálkodás, alacsonyabb hiány” cím pöffeszkedett a szaktárca havi jelentésének elején, sőt, ekkor még azt is gondosan kiszámolták a független statisztikusok, hogy a gazdaság a még közölhető legkisebb egységgel, azaz plusz 0,1 százalékkal növekedett. Mit növekedett? Bővült, dinamikusan fejlődött, megtáltosodott, miközben a pénzügyi egyensúly a vártnál sokkal, de sokkal jobban alakult. Oszkó Péter távozó pénzügyér kihúzta magát, és erre alapos oka is volt: kivezették az országot a válságból, most már csak a kijelölt helyes utat kell követnie az új kabinetnek, csupán néhány apróbb igazítás, amely egyébként is csak politikai szándék kérdése. Hurrá!
És most itt állunk leforrázva a friss számoszlopok előtt, azzal szembesülve, hogy mégsem kisebb a deficit, sőt, május végére az egész évre betervezett túlköltekezés 87 százaléka már öszszejött, s az önkormányzatoknál is ugyanilyen rossz a mérleg. Ráadásul még a Központi Statisztikai Hivatal tegnapi jelentése is beismerte: valójában mínusz 0,8 százalék volt az első negyedéves „gazdasági dübörgés”. Egyetlen hónap alatt letértünk volna a helyes útról? Értehetetlen, hiszen a legfrissebb jelentésben vizsgált időszakban – vagyis májusban – még a szakértői kormány védőernyője alatt állt az egész nemzetgazdaság. Hogyan billenhetett meg ilyen hirtelen ez a sziklaszilárd egyensúly?
Minden mesébe illően indult. A Pénzügyminisztérium szerint a januári többlet után kedvező február köszöntött be, majd jött a fegyelmezett március, végül a vártnál alacsonyabb deficittel megérkezett az esős április. A pénzügyi tárca sajtótájékoztatóin évek óta edződött gazdasági szakújságírók már álmukból felriasztva is sorolni tudták a bűvös szófordulatokat: a vártnál jobban alakultak a bevételek, a prognózishoz képest rendre kisebbre zsugorodott a deficit, a jövedelmek csökkenése pedig béralkalmazkodás volt.
Épp ezért megfejthetetlen, hogy június 7-én, a kifejezetten rossz, de sajnos a valós adatokat tartalmazó friss jelentést ismertető sajtótájékoztatón mégsem lepődött meg senki. A szokásos optimista mondatkörítések elmaradása inkább derültséget okozott, sőt, mintha már hiányzott volna Katona Tamás volt államtitkár megnyugtatóan búgó hangja, amint mantraként ismételgeti: minden a vártnak megfelelően alakul. Hát nem úgy alakult.
A gazdasági tényfeltáró bizottság – a jegybankhoz és a költségvetési tanácshoz hasonlóan – hétvégi jelentése szerint 230 milliárd forintos lyuk tátong az idei költségvetésben. Az uniós pénzeket felügyelő Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél is csak az átadás-átvételkor derült ki, amit már régen gyanítottunk: a tények makacsul dacolnak a milliárdokba kerülő eredménykampányokkal. Az EU-s felzárkóztatási pályázati pénzek lehívásában nem az elsők, hanem a tizenhetedikek vagyunk. Az árvízszintcsökkentő beruházások zömét még az engedélyezés szintjéig sem sikerült eljuttatni, s vannak köztük olyanok, ahol nulla forintnyi kifizetett támogatás „az eredmény”, de a többinél is csupán a megítélt támogatás töredéke ért célba. Miközben homokzsákok védik a töltéseket, jó tudni: közel százmilliárdos uniós árvízvédelmi pénzt hagytunk eddig a brüsszeli kasszában.
Eközben zavartalanul utalták ki a fejlesztési vezetőknek a tavalyi év izzasztó munkája után járó, az éves keresetük 60-80 százalékára rúgó prémiumokat. Hiába, no, a budai Vár felújítására ugyan nem jutott forrás (hja, kérem, lett volna készségesebb a helyi fideszes vezetés), de a milliárdokba kerülő negyvencentis kilátóra, a 25 milliós diszkólámpára vagy a százmilliós kutyafitneszre azért csak kiküzdötték az uniós támogatást.
A költségvetési lyukat most gyorsan be kell valahogy stoppolni, miközben már régen a 2011-es büdzsé előkészítése lenne a feladat. Nos, vélhetőleg ehhez a munkához is segítő kezet nyújtott a Magyar Nemzeti Bank, amelynek vezetője egy úgynevezett együttműködési könyvet postázott a minap, személyesen Matolcsy György nemzetgazdasági miniszternek címezve. A szándékot értékelni kell, annál is inkább, mert a jegybankár mostantól egy kicsit kevesebb fizetésért, az eddigi havi nyolcmillió helyett úgy a negyedéért látja el feladatát.
Nehéz lesz ugyan bizonyítani, hogy a hitelezést meghatározó kamatszintről döntő monetáris tanács összes tagja – akik egytől egyig Gyurcsány Ferenc jóvoltából töltik be posztjukat – valóban a Fidesz–KDNP szekerét kívánják tolni a jövőben, céljaikkal azonosulnak, gazdaságpolitikájukat támogatják. Ám előlegezzük meg a bizalmat, tételezzük fel, hogy a tanács minden tagja kizárólag szakmai alapon hoz majd döntéseket. Tekintsünk el egy pillanatra Simor offshore-ügyeitől is, mert Ciprus, ugye, nem offshore-paradicsom, csak egy napfényes sziget a Földközi-tengeren, egyébként a szerelem szigete, ahonnan az elnök 900 milliója is hazakeveredett több év után. Az MNB-vezető vagyonnyilatkozatával kapcsolatos hercehurca is már a múlté, az érintett amúgy tisztázta, hogy nem volt megfelelő rubrika a hirtelen köddé vált százmillióinak befirkantására. Fátylat a múltra és a szakmai kritikákra. Barátaival talán már koccintott is az új kormánnyal való átfazonírozott együttműködésre…
Csak hát úgy látszik, az új irány nem pusztán egy éles kanyart jelent. Aki nem látta tisztán Simor szándékainak jellegét, azt eligazíthatta egy aprócska tény: bizonyos Braun Róbert, Gyurcsány Ferenc egykori hűséges politikai főtanácsadója, aki éppen az őszödi beszédben említett „végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet” periódusban állt a volt kormányfő szolgálatában, a jegybank alkalmazásába került.
Az, hogy Simor éppen egy ilyen nagy múltú embert vett magához, erősen megkérdőjelezi az elnök kooperációs szándékának komolyságát, amelyről az új kormánynak amúgy sem voltak illúziói. Nem tudni, mit keres Braun a független jegybankban, mire ad tanácsokat, ha egyszer egy valóban profi sajtóosztály segíti évek óta a kommunikációt? Miféle együttműködés várható egy olyan MNB-alkalmazottól, horribile dictu az elnök személyes tanácsadójától, aki saját blogján „újundokoknak” nevezi a Fidesz-kormányt, nyilvánvalóan sértve ezzel a jegybank saját etikai normáit?
Simor előbb-utóbb vagy Braunt ereszti szélnek, vagy végképp ellentmondásba kerül saját együttműködési szándékával, friss együttműködési könyvével és az MNB etikai kódexével.
Végső soron elhinné ma bárki is Gréczy Zsoltról vagy éppen Bolgár Györgyről, hogy holnaptól őszintén azonosul a Fidesz céljaival, és szívvel-lélekkel támogatja gazdaságpolitikáját?
Az átadás-átvétellel új időszak kezdődött a kommunikációban is: a futóhomokra épülő sikerjelentéseket és a gyurcsányi sallangokat is felváltja az objektív tényközlés. Véget ért az orwelli kettős beszéd kora.