Pilinszky Jancsi nemrég, halála évében elmondta egy álmát. A Golgotán összeverődött tömeg azt követeli a megfeszítettől, hogy szálljon le a keresztről, bizonyítsa be, hogy Isten fia, tegyen csodát. Miközben minden szem várakozón a Megváltóra mered, senki sem veszi észre, hogy a bal lator csendben leszáll és hazasomfordál – mondja a Kutya éji dala végén az álpapot alakító Bódy Gábor. Aztán leugrik a keresztről és eloson. „Ébredj, ember, mély álmodból, / Megszabadulsz rabságodból” – énekelik a félhomályos háttérben öregasszonyok az ismert adventi dallamot.
Démonikus jelenségként emlékezik több ismerőse Bódy Gáborra, mint említik, az angyalt, a fekete angyalt látták benne. Tehetsége a magyar film talán legeredetibb alkotójává tette, amit már életében elismertek – sokszor nem nagy örömmel – a kortársai is. Tovább erősítette a körülötte lassanként felépülő mítoszt rejtélyes halála, kétségbe vont öngyilkossága.
Az elszegényedett, korábban bányatulajdonos édesapa, a zsidó kereskedőcsaládból származó édesanya második gyermeke, Gábor 1946-ban született. Az úttörő-ifimozgalomban és az Ilka utcai illegális galeriben egyszerre részt vevő fiú a középiskola után – ahonnan kitették, majd egy tanára garanciájára visszavették – írónak, illetve történésznek készült. Az ELTE történelem–filozófia szakát befejezve mégis a Színház- és Filmművészeti Főiskolát választotta, elsősorban talán a rendező szakról kétszer is eltávolított képzőművész-filmes, Erdély Miklós hatására. 1969-ben szereplője volt a Tanácsköztársaság évfordulójára forgatott, a forradalmi baloldal hangvételével erősen átitatott, az előző rendszerben soha be nem mutatott Magyar Dezső-filmnek, az Agitátoroknak. A hatalmas munkabírású, nagydarab, kamaszkori pattanásainak nyomát viselő férfi élete harminckilenc esztendeje alatt három, eredetiségével a hazai filmgyártás kereteit feszegető nagyjátékfilmet (Amerikai anziksz, Psyché, Kutya éji dala), számtalan kísérleti alkotást, színházi bemutatót (a győri Hamlet Cserhalmival) rendezett, többkötetnyi tanulmányt írt, évekig tanított Nyugat-Berlinben. Megalapította az Infermental című, az első videoszalagra vett, rendszeresen megjelenő magazint, amely bátran tekinthető a mai videomegosztó, a Youtube ősváltozatának.
Halála előtt nem sokkal, 1985 őszén budapesti lakásában két új forgatókönyvön – a Tüzes angyalon és a Psychotechnikumon – dolgozott. Október 24-én – mivel egy napja senki sem látta, a hívásokra, üzenetekre nem reagált – édesapja, Bódy Gábor néhány barátja társaságában rátörte az ajtót. A helyszínen talált nyomok alapján sikerült rekonstruálni az eseményeket: egy vietnami tanítványától kapott bicskával felvágta az ereit, s a könyökhajlatban ejtett mély seb következtében, mielőtt elvérzett volna, szívembóliában meghalt. Többen, mint ilyen esetekben általában, kétségbe vonták az önkezűséget, feltételezték, hogy Bódy gyilkosság áldozata lett. Annak idején felesége, Baksa-Soós Vera ismeretlen tettes ellen feljelentést is tett. Az emberölés gyanúját erősítette a rendszerváltozás után nyilvánosságra került tény: a rendező 1973 óta Pesti fedőnéven a BM III/III-as ügyosztályának titkos megbízottja volt. Az egykori jó barát, alkotótárs, Csaplár Vilmos ugyanakkor az öngyilkossági verzió mellett érvel: „Amikor a halála után, ugye, bementünk a lakásba, akkor volt egy vállfán a karosszékben egy öltöny, nadrág, zakó, oda volt készítve egy cipő, és az öltönynek a zsebébe oda volt tűzve egy cédula, hogy ez legyen a Caspar fiamé. Nekem az a véleményem, hogy ilyet semmilyen titkos szervezet, gyilkoló szervezet nem tud kitalálni.”
Máig nem világos, hogyan került nyilvánosságra Bódy állambiztonsági múltja. Az egyik változat szerint a négy éve meghalt avantgárdszínház-vezető, Halász Péter egykori élettársa, Koós Anna levéltári kutakodásaiból derült ki. A Pesti fedőnévvel az akkor már félig illegálisan működő Dohány utcai Halász-szobaszínházról, egyben „szellemi-életformatikus kommunáról” adott jelentés egy másik példánya ugyanis megtalálható Bódy Gábor hátrahagyott írásai közt.
Bódy munkadossziéja, amelyet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őriznek, meglehetősen hiányos. A témát kutató Gervai András újságíró legutóbb megtalálta a rendező beszervezési, úgynevezett hatos kartonját, amely szerint önkéntes, azaz hazafias alapon lépett Bódy a titkos munkatársak közé. Könnyen lehet, hogy az irat nem valós tényt közöl, valószínű, a főiskolai felvételével zsarolták meg. Az első jelentések kitérő, esztétikai kérdésekre összpontosító tartalma alapján is feltételezhető, hogy kényszerítő körülményeknek engedelmeskedett.
Besúgói múltjának nyilvánosságra kerülése bombaként robbant annak idején. Érdekes a történet a tények hatására magába zárkózó egykori barátról, aki csak hosszú idő után tudta rávenni magát, hogy kikérje a levéltárból a rá vonatkozó adatokat. „Pesti” jelentései megkönnyebbülést hoztak neki: Bódy, ahol tudta, mentegette őt. Találhatunk olyan iratot is, amelyben kifejezetten szót emel hátrányos helyzetű emberekért: „Pesti a továbbiakban szóba hozta Lugossy Istvánt, aki fél éve végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán, de azóta sem tudott elhelyezkedni. Feltételezi, hogy a BM akadályozza az elhelyezkedését. »Pesti« arra kért bennünket, hogy segítsünk Lugossy Istvánnak, mert az egyik legtehetségesebb operatőr, kár lenne, ha elkallódna.”
Hasonlóan viszonyult Mészöly Miklós íróhoz is. Az 1974. április 9-én felvett jelentés szerint a polgári gondolkodású, nyugati műveltségű Mészöly „nem fogadja el ezt a társadalmi rendszert, elsősorban származásából, gondolkodásmódjából fakadóan. Mindemellett hosszú ideig idegenként volt kezelve, nem engedték megjelenni, ezért áll szemben a rendszerrel… Nem öncélú ellenzéki.” Konrád Györggyel és részben Bíró Yvette-tel azonban inkább rosszhiszemű. Bíró Yvette-re, aki akkor az egyik filmes lap főszerkesztőjeként dolgozott, valószínűleg kifejezetten ráállították. Igaz, a töredékesen előkerülő egykori dokumentumokból sokszor csak lényegtelen dolgok derülnek ki, mint például az, hogy Bíró egy 1974-es tihanyi konferencián „szemmel láthatóan arra törekedett, hogy népszerűsítse magát. Mindenkihez volt néhány kedves szava, több asztalhoz leült beszélgetni, egész idő alatt mesterkélt jókedvűséget, kedélyességet mutatott.” Tudunk arról is, hogy az egyébként Konrádék „elhárításához” hozzájáruló „Pesti” a hetvenes években meghiúsított egy ellenzéki akciót – a hazai rendszert bíráló tábla elhelyezését – a velencei biennálén.
Az 1973-as betiltásáig az avantgárd művészek fontos nyári találkozóhelye volt a balatonboglári Műteremkápolna. A felszámolt „bázisról” a belügyi körökben otthonosan mozgó Szabó László Happening a kriptában címmel utólag a Népszabadság 1973. december 16-i számában támadó hangvételű, lejárató cikket írt, hullagyalázást, csoportos szexet, garázdaságot s legfőképpen a Szabad Európa által gerjesztett rendszerellenes hangulatot emlegetve. A szövegben börtönviseltként szereplő Pór György helyreigazítási pert indított, jogosan kifogásolva, hogy Szabó nem közölte, politikai okok (maoista tevékenység) miatt ült börtönben a hatvanas évek végén. Szabó László ezek után a belügytől kért segítséget, a belügy pedig a tárgyalás előtti napon „Pestinél” informálódott, aki maga is rendszeres résztvevője volt a boglári közös nyaraknak. Az, hogy Pór elveszítette a pert, nyilván nem ennek köszönhető. A rendező jelentett egyébként a főiskoláról, a Balázs Béla Stúdióról s több általa nem kedvelt kollégájáról is.
Valószínűleg Bódyt is figyelték, legalábbis az ismerősök visszaemlékezéseiből erre következtethetünk. Fogarasi István két évvel ezelőtt elhunyt gyártásvezetőhöz rendszeresen feljárt a rendező az Érmelléki utcába. Olyankor „mindig állt lenn egy AI-s rendszámú autó a ház előtt, és Gábor egyszer késő éjszaka, éjjel kettőkor, télen őrülten kávét főzött, és mondom neki, hogy minek főzöl most kávét? Azt mondja, viszek le a fiúknak. Megfőzte, és le is vitte” – idézte fel később Fogarasi. Csaplár Vilmos is emlékszik hasonló esetre: „Beültünk egy autóba, beszélgettünk, közben kihúztam a hamutartót, hogy kiürítsem. Nem volt tele nagyon, de ő nagyon beszélt, és visszatoltam, és akkor azt mondta, hogy szálljunk ki a kocsiból, és sétáljunk, és úgy beszéljünk tovább. Egyszerűen anélkül, hogy bármi szó lett volna, ő eljátszotta, hogy gyanakszik, mintha énrám gyanakodott volna, hogy talán valami álcázott magnót kapcsolgatok.”
Hozzátartozik a képhez, hogy Bódynak az állambiztonságon túl jelentős, esetenként Aczélig elérő felső kapcsolatai voltak, ennek köszönhetően pedig számtalan, a filmkészítéshez elengedhetetlen dolgot kiharcolt magának. Egy időben viszont, a Psyché 1980-as befejezése után bírálatot kapott az állambiztonság részéről lustaságáért. A rendező elhatalmasodó iszákosságával védekezett. Nyilván tisztában volt vele, hogy a cég – elsősorban a dekonspirálódástól tartva – nem szívesen dolgozik az alkohollal közeli kapcsolatot ápoló titkos megbízottakkal. A gúzsból szabadulni kívánó Bódy munkadossziéját 1981. május 9-én zárták le, a szervek alkalmatlanságára hivatkozva befejezték a közös munkát.
Érdemes szót ejteni az állambiztonsági kapcsolattartókról is. Bódy Gábor tartótisztje, a nála két esztendővel fiatalabb Kazai Zoltán a beszervezéskor hadnagyi rangban volt. Kazait 1989-ben már más fontos beosztásban találjuk: ő volt a III/III-5a, azaz a kiemelt objektumok védelmével foglalkozó alosztály vezetője őrnagyi rangban. (A rendszerváltozás után feltehetően tovább szolgálhatott annak ellenére, hogy feleségét – akit a cégnél ismert meg – jóval korábban elbocsátották „alkalmatlansága” miatt.) Jelenleg elérhetetlen, nyilatkozatot korábban sem adott. Az állambiztonság egykori hivatásos állományát általában a szolgálati titoktartás tartja vissza a megszólalástól. Előfordult, hogy az információátadáson jelen volt Hanusz Gyula őrnagy, akkoriban a radikális ellenzék elhárításával foglalkozó BM III/III-4a alosztályának kiemelt operatív tisztje.
Bódy érthetően örült a búcsúnak. Feleségének írt, posztumusz kötetben közzétett szerelmes levelét is „az egynevű Gábor”-ként írta alá. Aztán valami mégis megtört. A barát, Csaplár Vilmos említi egy korábbi írásában, hogy a részben már Nyugat-Berlinben élő rendezőnél jelentkezett egy keletnémet szőke filmesztéta, „újra meg újra felbukkan, kettesben, erdőkben tett séták közben akar beszélgetni vele, Bódy a környezetének azzal magyarázza, hogy az illető romantikus homoszexuális, aki reménytelenül szerelmes belé. A legközelebbi barátoknak elárulja, hogy a filmesztétának pisztolya is van.” Csaplár feltételezését, hogy az „alvóügynököt” átadták a keletnémet Stasinak, mások sem tartják kizártnak. A világhírnév felé nagy léptekkel közelítő, az európai filmművészetben névvé, tényezővé váló Bódy nyilván zsarolható volt, pályafutását kettétörhette volna egy esetleges – a belügyi szervek által többször is alkalmazott – kompromittáló akció. A külföldi munkára egyébként alkalmasnak tűnhetett, egyik korábbi jelentésében ugyanis egy nyugatra menekült, a hetvenes évek elejéig a hazai katonai elhárításnál dolgozó őrnagyról számol be, akit disszidálása után Olaszországban a CIA hallgatott ki. „Meg volt lepődve, hogy mennyire ismerik [a] Magyarországon levő katonai alakulatok, objektumok helyeit, parancsnokait, de egyes beosztott tisztek neveit is.”
Gervai András újságíró Stasi-ügyben német archívumoknál érdeklődött, és a következő választ kapta: „Bódy Gábor neve nem szerepel az Állambiztonsági Minisztérium központi nyilvántartásában, csupán egy úgynevezett VHS-kartotéklap áll a rendelkezésre a X. osztályról (nemzetközi kapcsolatok), de ezen a néven és a születési dátumon kívül nem található további releváns információ. A kutatások azonban még nem fejeződtek be.”
Hatalmas ivászatok, botrányok, verekedések kísérték Bódy útját a szigorúan vett munka mellett a nyolcvanas években. Zaklatottsága jól nyomon követhető utolsó nagyjátékfilmjében, az 1983-ban bemutatott Kutya éji dalában. A grandiózus lelkiismeret-vizsgálatnak is tekinthető alkotásban szinte minden szereplő egy szigorú hierarchia részeként működik, így a Bódy játszotta álpap, a volt tanácselnök, a főhadnagy és a Bódy után nyomozó állambiztonsági tiszt. A filmet újra végignézve nyilvánvalónak tűnik a menekülésvágy, a szabadulás igénye.
1985. október 24-én – éppen Walzer című videoetűdjét adta az egyik német televízió – máig nem tisztázott körülmények között meghalt. Nem sokkal korábban New Yorkba küldte Méhes Mariettától származó lányát. Az utolsó évek feltáratlan titkosszolgálati vonatkozásai jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy máig sokan gyilkosságot sejtsenek a tragikus eset mögött.
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: Én, nő létemre sokkal tökösebben vezetném a fővárost, mint Karácsony!
