Gyökerek

A meseterápia arra a felismerésre épül, hogy nincs olyan élethelyzet, amelynek ne lenne mesebeli párja. Mindegyik mese arról szól, hogy egy rossz stádium igenis jóra fordítható. Mindazt, ami a világban roszszul működik, erőnek erejével meg lehet változtatni. A terapeuta szerint a mesék azért tudnak egyensúlyt teremteni, mert a tudatot és a tudatalattit is intenzív működésre, összehangolásra késztetik. A terápia segítség, fejlesztés, irányítás, nyomon követés, megelőzés. Ugyanakkor nem pusztán gyógymód, hanem mindenki által elsajátítható világszemlélet, létezési mód is, amely a természet rendjével összhangban munkálkodik.
Mesék a gyógyászatban és a mindennapokban – áll a könyv alcímében, és amellett, hogy Boldizsár Ildikó beavat minket a terápia gyakorlatába, mindenekelőtt rendet vág a mesék birodalmában: megismerteti velünk a műfaj jellegzetességeit, eredetét, sámánisztikus elemeit, a magyar népmesék megkülönböztető jegyeit, hogy jobban értsük a betegek és a mesék közötti jótékony kapcsolat okát. Bizonyos mesetípusok az egyén és a közösség viszonyát rendezik, mások az egyén és az isteni világrend közötti illeszkedési pontokat keresik, megint mások az egyén saját magán belüli tájékozódását segítik elő.
A terápia során árulkodó, hol látja magát a páciens a történetben. A nehezen megválaszolható kérdések közé tartozik: mi a vizsgált mese konfliktusa? Mi a tétje? Mi okozza a bonyodalmat? Ezután következik az azonosulási személy vagy tárgy feltérképezése. A mese leendő hősének próbatételeket kell végrehajtania, ugyanez vár a páciensre is: a „határok” átlépése. Képes-e lemondani szenvedélyéről egy napig, majd több napig? Tesz-e valamit azért, hogy megváltozzon az élete? Döntő a cselekedet, amely az újjászületést feltételezi!
A mesében kulcsszerepet játszanak a segítők. A terápiában ezek a segítők bennünk vannak, nem lehetnek rajtunk kívül. Minden gyógymódnak adódnak azonban nehéz pillanatai – állítja Boldizsár Ildikó. A meseterápiában ez a pillanat akkor jön el, amikor a páciens megnevezi mesebeli ellenfeleit, és eldönti, hogy megküzd-e velük. A lista hosszú: erőtlenség, kishitűség, elátkozottság, bűntudat, gőg, az önbecsülés hiánya, meggondolatlanság, félelem, gyávaság, gyökértelenség, szeretetlenség és így tovább.
A tudományos igénnyel, mégis közérthetően megírt kötet rávilágít arra, hogy hatalmas erő van a mesékben. Sokat tapasztalt szakember szól hozzánk, minden állítása mögött példák sokasága sorakozik, sőt olvasóként a páciensei leszünk; egy-egy ismert mese kapcsán együtt bogarásszuk ki a szálakat, válaszolunk a feltett kérdésekre, és zavarban vagyunk, ha kedvenc mesénket meg kell neveznünk. A könyv elolvasása után minden bizonnyal másképp vélekedünk életünk állandó kísérőiről, a mesékről és magáról a terápiáról. „Minden népmesében megtalálható az a szabályrendszer, amelyet erkölcsi útmutatóként is használhatunk saját életünkhöz vagy egzisztenciális problémáink megoldásához – kapjuk a tanácsot. – Az európai meséket például kifejezetten alkalmasnak találom arra, hogy a gyógyításban helyet kapjanak, a keleti történetek pedig elsősorban az oktatásban tölthetnének be nagyobb szerepet.”
Kezdjük a próbát: a Hamupipőke című Grimm-mesében van temető, konyha, hamu, királyi palota, körtefa, galambház, bálterem, lépcső. A kedves olvasó hol látja magát a történetben? Árulkodó a válasz.
(Boldizsár Ildikó: Meseterápia. Magvető Kiadó, Budapest, 2010. Ára: 3490 forint)