Aleksandra zárkózott, magányos ljubljanai diáklány. Barátjával szakított, felszínes kapcsolata van barátnőjével, családjával szintén megromlott a viszonya. Kortársaihoz képest azonban lényegesen magasabb életszínvonalat képes biztosítani magának. Titka kettős életében rejlik: a lány éjszaka szexuális szolgáltatásokkal keresi meg a lakáshitelre és drága holmikra valót. Nemisége izzadt, húsos testekre korlátozódik, vágy helyett a pénz szaga fűti. Választása alig. Elsősorban a hozzá hasonló diszkrécióra törekvő diplomatákra utazik; Szlovénia soros EU-elnöksége kapóra is jön neki. Nyomában a futtatásra szakosodott maffia, ráadásul egy félresikerült légyott alkalmával egy német diplomata épp a lábai előtt rogyik öszsze holtan. Diszkréció helyett címlapsztori. És az ámokfutás még csak ekkor kezdődik. Aleksandra élete lassan, de biztosan összeomlik. Problémái elől elvált apjához menekül, és gyerekszobája rejtekében próbál szembesülni félresiklott élete következményeivel.
Szlovéniában hetente kétszer legkevesebb tíz oldalon jelennek meg szexuális tartalmú, tiltott apróhirdetések. Damjan Kozole rendező mögéjük néz, és felgöngyölít egy Magyarországon is ismerős jelenséget, a szexuális bűnözésen kívül érintve számos más társadalmi problémát; Aleksandra erején felül igyekszik lakáshitelét törleszteni, miközben a bankkal szélmalomharcot vív.
A kalandnak induló „vállalkozásról” naivan azt hiszi, szabadon űzheti, de nem számol az alvilággal. Személyisége eleve torzul: feltehetőleg nyomot hagyott benne szülei válása, és a kényszer, hogy kitörjön a szlovén vidék kis realista valóságából. A film számos szála önmagában is kitöltené a teljes játékidőt, a rendező azonban nagyot markol, ráadásul mintha meg is rettenne a thrillerbe oltott alapszituációtól.
A sötét tónusú ljubljanai epizód után a lány gyökereit kezdi kutatni, a történet melodrámába hajlik, azzal a némileg közhelyes, rejtett tanulsággal, miszerint úgy sem tudunk önmagunktól elmenekülni. És a történet ezen a ponton meg is ül, mint a zátonyra futott vitorlás és valahogy nem képes érdekfeszítő irányba lendülni.
A Callgirl hősnőjét a rendező ráadásul kellően ellenszenvesnek ábrázolja ahhoz, hogy a néző szenvtelenül szemlélje vívódását, és érdektelen legyen számára, hogyan alakul az élete. A karakterrajz nem elég rétegzett az együttérzéshez, a konfliktusok pedig nincsenek eléggé kifejtve és indokolva ahhoz, hogy a néző érdeklődését felkeltsék.
A Callgirl dramaturgiai összetartás híján kommersz filmnek nem elég kommersz, szerzői filmnek pedig nem elég szuverén. És a végeredmény: az izgalmasan induló történetből középszerű, depressziós analízis. Gyógymód nélküli diagnózis.
(Callgirl – színes, feliratos szlovén–szerb–horvát–bosnyák–német film, 90 perc, 2009. Rendező: Damjan Kozole. Forgalmazó: Odeon.)
origo.hu
Október 6.: felvonták, majd félárbócra engedték a nemzeti lobogót az Országház előtt
