Az alatt a’ zavar világ történetei közzül elö-adja magát egy olj ostoba bün, meljen az ember, a’ tsupa bosszúság miatt, eleinten tépelödni, s’ végtére nevetni szokott. A Despót, megtudván Hunyadi magánosságát, meg-fogattya, s’ magánál rabúl tartja. Hogy eshetett-meg ez az útálatos kárhozatra méltó idétlenség; azt érdheted; és mimódon felejthette-el a’ Despót azt a’ sok jó-téteményt, mit véle János Vajda el-követett? Erre rövid a’ felelet. Akkor abban vólt haszna, hogy jóltévöjet szolgálja, ki elég hatalommal birt ötet országába visza szerezni; most ellenben abban vélte hasznát, hogy azt a’ hatalmátúl ideig meg- fosztatott jóltévöjét fogollyává tegye. Igy tanúld az emberi természetet nagyob’ részint ismérni, sem önnön javán kivül sem mozdúlni, sem lehelleni nem akar, ne hogy még nagy áldozatokat akarna elkövetni. Némelj nagyokban a’ háládatosság tsak addig mégyen, mig nyerhetnek vélle. Utoljára a’ Despót meg-gondolja hogy ember; vagy nagyob hasznot kezdett azon az úton reményleni, s’ nemes fogját szabadon ereszti, olj alkú szerint, hogy fija László érette nálla zálogban maradjon. Igy gyalázatoskodik Despot, midön Amurates meg érti, hogy Hunyadit, ki nálla fogva vólt, nem néki küldötte, hanem el-eresztette. Ritkán esik nem oljan embertelen tselekedet az emberek közt, meljhez még töb’ is ne férhetne. Despót a’ hálá-adatlanságnak útálatosságával fertelmeskedik; mitsoda gyalázatja az emberiségnek, hogy jóltévöjét rabjává tette; de mitsoda jóság és szerentse még is ezen részeg történetben, hogy Hunyadi Amurátesnek rabúl nem küldetik, melj által a’ Despot egy rajta gyözedelmeskedett Tsászártúl jutalmat remélhetett vólna, kinek kedvét minden egyéb’ állapatban annyira kereste, ebben pedig ellene járt. Mondjad osztán, hogy nem láthatatlan erö és hatalom vezérli világi dolgainkat.
Gyere továb’, majd jobban fogsz emberi nemünknek ellenkezö szél-veszein s’ történetein tsudálkozni, ha mondom, hogy ugyan azon Hunyadi, ki Despótnál oljan embertelenül tartatott, ugyan azon Despótot a’ Török ellen védelmezni indúl, ki néki országát, azon okbúl, hogy a’ Magyarok vitézét néki meg-nem küldötte, pusztitani kezdette. Fel-költ vólt Hunyadi, igaz, a’ Despót ellen; de amaz esedezni kezdett kegyelmének, s’ a’ nagy magyar szivnél segedelmet, engedelmet nyert. Jobban értette ez hasznát, mint Drákula. A’ Török Despótot arra kénszeritette, hogy ortza pirúlással Hunyaditúl kellett néki segittséget kérni. Ez a’ nagy haza attya, noha szivében fájdalmát még-érzette, nem akart arrúl meg-emlékezni, mert nemzette java forgott hivségében. Meg-gondolta, hogy ha a’ Török felsö Rátz országba bé-ül, osztán a’ magyar nemzet oldala mellett fogja látni leg-kegyetlenebb éllenségét, meljnek szüntelen fen-tartó hadi seregekkel kell ellent állani, hogy a’ hazát ne sebessittse. Ezen okbúl a’ maga belsö különös fájdalmát, s’ a’ bosszúállásnak édességét nemzete köz-javáért fel-áldozta. Fegyvert fogott, el-tökélvén magát azért-is vért ontani, kitül fogsággal nagy haza-fija és igaz magyar vér, melj az emberi nemzetnek betsületire van. Ezen ditsösséges és halhatatlan tselekedettel Hunyadi János a’ közönséges emberi természeten tul, mint egy önnön magát-is felül haladni láttatott.
(Bessenyei György: Hunyadi János élete és viselt dolgai, 1778)
origo.hu
Hazaszótár: Arad
