Egy alig húsz négyzetméteres szobába kalauzol Szatmári István, a DEOEC Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetének adjunktusa. A helyiség két részre osztott, hatalmas inkubátorgépek, kisebb mikroszkópok és egy fénymásolónak tűnő gép. Mint később kiderül, ez a legjelentősebb szerzeménye a pályázatnak, a sejtválogató berendezés. Elsőként egy monitorral felszerelt mikroszkópot mutat az adjunktus, miután embrionális őssejteket helyez alá.
– Ezek sejtkolóniák – mutatja –, amelyekből elvileg szinte bármilyen testi sejtet elő lehet állítani. Mesterséges körülmények között nem mindig sikerül a megfelelő kondíciókat létrehozni, fontos, hogy baktériumokkal be ne fertőződjenek, mert akkor meghalnak a sejtek. Első lépésben a megfelelő tápfolyadék hozzáadásával elindul a sejtek átalakulása, olyan kondíciókat használunk, amelyek mezodermális (kötőszöveti) irányba viszik a sejteket, amelyekből később immunsejtek jönnek létre. Sokféle sejttípus van, mi itt elsősorban embrionális és szöveti őssejtekkel dolgozunk, illetve az ezekből létrehozott ideg- és immunsejtekkel.
A kutató négy gépet mutat, olyanok, mint egy-egy hűtőszekrény 37 fokra beállítva. Itt tárolják és növesztik a sejteket. A terem másik végében található a sejtszétválasztó, a legmodernebb, ami ma elérhető a piacon. Szatmári István büszkén mutatja be a szerkezetet.
Arra a kérdésre, hogy mikor várható gyakorlati eredménye az itt folyó munkának, az egyetemi adjunktus úgy fogalmaz, ez felfedező kutatás, ami nem azt jelenti, hogy hetek, hónapok múlva olyan eredmények születnek, hogy már terápiában használható sejteket tudnak előállítani, itt arra van lehetőség, hogy alapkutatásként megértsék, jobban megismerjék az embrionális őssejteket, illetve az azokból létrehozott más sejteket.
– Van egy harmadik irány is, ez talán a legizgalmasabb. Az embrionális őssejtkutatásban új áttörés, hogy szinte bármilyen testi sejtet embrionális őssejtté lehet viszszaalakítani. Ezt indukált őssejtnek nevezzük, jelentősége pedig abban van, hogy a betegektől bőrmintát veszünk, és azt vissza tudjuk programozni embrionális őssejtté. Ezekből a visszaalakított őssejtekből egy szívbetegnél például mesterséges körülmények között szívizomsejteket lehet előállítani, különböző gyógyszerekre lehet tesztelni, s azonosítani azt a gyógyszert, amelyre válaszolnak a sejtek. Tehát ezzel az őssejtkutatással olyan sejtvonalakon tudunk dolgozni, amelyek nagyon hasonlítanak a szervezetünkben előforduló sejttípusokhoz, és ezeket a tudomány mint kutatási eszközöket tudja majd felhasználni – közli Szatmári István.
– Az őssejtterápiát nem úgy kell elképzelni, hogy előállítunk valamennyi őssejtszuszpenziót, és azt majd infúzióval beadjuk – magyarázza –, hanem ezeket az embrionális őssejteket át kell alakítani olyan sejtekké, amelyek az adott betegségben elpusztult sejteket pótolni tudják, például szívizomsejtekké vagy immunsejtekké. Az embrionálisőssejt-alapú terápiát legjobb esetben öt–tíz év múlva lehet szélesebb körben bevezetni.
A kutató nem tagadja, az őssejtterápiának is lehetnek veszélyei; ha meggondolatlanul próbálnak sejtet bejuttatni a szervezetbe, az is okozhat gondot. Tőlünk keletre, Oroszországban, Ukrajnában vagy akár Kínában abortált magzati sejteket juttattak be beteg gyerekekbe. Egy kisfiú agyában később tumort találtak, és a vizsgálatok bizonyították, hogy ez a bejuttatott magzati őssejtekből fejlődött ki.
– Ilyen az Európai Unióban vagy az Egyesült Államokban nem fordulhat elő – állítja a kutató, aki elárulja, a legújabb kutatási eredmények szerint őssejtekből szerveket is elő lehet majd állítani mesterséges úton. Ezen a területen még gyerekcipőben járnak, de vannak már ezt bizonyító kísérletek. Japánban nemrégiben egy szemkezdeményt állítottak elő őssejtekből, és később ilyen módon készített szívbillentyűvel vagy vesével is találkozhatunk talán.
Szatmári Istvánt az új laboratórium lehetőségével sikerült hazacsábítani Amerikából, ahol két évig dolgozott kutatóként. – E nélkül a lehetőség nélkül maradtam volna kint, de ez a labor olyan jelentős, hogy jönnöm kellett – ismeri el. Rajta kívül még négy magyar kutató tért vissza Magyarországra, remélhetőleg végleg. Az adjunktus azt mondja, a külföldi tapasztalat hasznos, de nehéz itthon ugyanazt a színvonalat biztosítani; ahhoz, hogy hazajöjjenek, egy ilyen komoly pályázatra van szükség.
– Az egyik legfőbb nehézséget az okozza, hogy a labor fenntartásához és a színvonal biztosításához további pályázatokat kell elnyerni, az egyetem ilyen volumenű kutatást nem tud finanszírozni. Ennek megoldását egyelőre nem nagyon látni, hiszen nincs anyagi utánpótlás, anélkül pedig csak alapszinten lehet fenntartani a laboratóriumot. Ha labdába akarunk rúgni, versenyképesnek kell maradnunk azokon a területeken, ahol eddig is komoly eredményeket értünk el – hívja fel a figyelmet végezetül az intézet adjunktusa.
origo.hu
Mutatjuk az M3-as autópályán gördeszkázó férfit
