A témában született legutóbbi írásomban megemlítettem, hogy a karmelita kolostorba tervezett fejlesztés és az ennek folyományaként megjelenő új épület építészeti minősége vitatható, de leginkább az foglalkoztatott, miért nincsen előzetes szakmai kontroll egy ennyire kiemelten fontos új épület esetében. Cikkem után a háttérbeszélgetésre kapott meghívás komoly nyitottságra vall, a gesztust igyekszem is meghálálni azzal, hogy megpróbálom elmagyarázni, a tervezett új épület építészeti megjelenése miért megkérdőjelezhető.
Előtte azonban mindenképp érdemes szót ejteni a karmelita kolostor terveiről, amelyek kifejezetten tetszettek. A kolostorépület szellemiségéből fakadó egyszerűséget a terv megőrzi és továbbviszi, nem akar sehol hivalkodni. A tervek szerint az állami reprezentációban is szerepet kapó épület hiteles egyszerűségével üde színfolt lesz a most erre a célra használt, agyondíszített helyiségek között. A sokat vitatott, Dunára néző erkély kivitele is kifejezetten szerencsés, Zoboki pontosan érezte, hogyan lehet a műemlék épületet úgy kiegészíteni, hogy az erkélyről ötven év múlva már senki ne tudja, hogy nem eredeti része a háznak, mégis kortárs megoldás. Kedvencem a várszínház épületének rekonstrukciója, amelynek keretében az eredeti templomteret újra egybenyitják, a régi kolostori kápolna kétszintes tereiben pedig könyvtárat alakítanak ki. A színházi részek elbontását követően feltáruló templomtér ezen a helyszínen különös jelentőséggel bír, benne állva komoly meghatottságot éreztem.
Figyelemre méltónak tartom Lázár János kancelláriaminiszter személyes megnyilvánulását arról, hogy számára a fejlesztés különösen érdekes, mert a feladat keretében szellemiségében is megfelelő megoldást kell találni arra a kérdésre, hogyan lehet és kívánatos berendezni egy 21. századi miniszterelnökséget. A politikus pontosan ráérzett arra, hogy a hajdani kolostorépület protokolláris célra használt, puritán tereiben nincsen keresnivalójuk például a Sándor-palota termeire jellemző díszítményeknek, kevés eszközzel kell megoldani a feladatot. Meglátása szerint a helyszín eleve a magyar államiságot, a magyarság önállóságát jeleníti meg, így az ezt a szellemiséget képviselő nagyjaink portréi lesznek a falakon. A kolostor építészeti terei, amelyeket csak a hitelesen rekonstruált, el nem takart szerkezetek, egybefüggő, tiszta falak és boltozatok, egyszerű, nemes anyagok díszítenek, tökéletes üzenettel bírnak majd a külvilág felé. Arról azonban nem volt szó, hogy a 21. századi miniszterelnökség számára tervezett szomszédos új irodaépület maga is olyan feladatot jelent, amely a történelmi és műemléki környezet, a világörökség részét képező helyszín és a tervezett funkció miatt a lehető legkomolyabb szellemi és eszmei tartalmakat kívánja meg, ezen keresztül a mai magyar építészet legfontosabb, legnagyobb felelősséggel járó projektjének tekinthető.
