Míg Zoboki Gábor szerencsés érzékenységről tett tanúbizonyságot a kolostorra és környezetére vonatkozó műemléki rekonstrukció területén, a műemléki környezetbe tervezett új miniszterelnökségi irodaépületből hiányoznak azok a tartalmak, amelyek hosszú távon hitelesíthetnék. A tervezői döntés értelmében a hitelesítést nem szolgálja más, mint hogy az épület külső megjelenéséhez és tömegalakításához előképként a korábban ott álló épületet használta fel. Ez a megoldás kétségkívül alkalmas arra, hogy a legkisebb közös többszörös elve mentén haladva megússza a hirtelen kritikát, közös nevezőnek azonban semmikép nem nevezhető.
A megidézett régi épület egyfelől sosem akart egyszintes, kontyolt tetős házikónak látszani, hanem tényleg az is volt, másfelől a korabeli tervezésénél az eltérő funkció, vagy egyszerű érdektelenség miatt nem volt szempont a szomszédos kolostorépülethez való építészeti igazodás. Jelen esetben azonban ez is feladat lenne, hiszen a két épület egy funkciót szolgál. A tervezett homlokzat finom utalásai sem elegendők ahhoz, hogy teljes értékűen megfeleltessék a házat a másik kritériumnak, mely szerint minden hiteles alkotás a saját korának szellemében kell szülessen, ami pedig különösen igaz minden korok legfontosabb tanúira, az épületekre. Mivel az irodaépület terve nem tud hiteles, időtálló, megkérdőjelezhetetlen mai választ adni a tervezési program által feltett kérdésre, a miniszterelnökség 21. század eleji Várba költözése ezzel az épülettel a későbbi utódok számára építészeti szempontból nem lesz értelmezhető, napjaink szimbolikus jelentőséggel bíró lépése nem fejeződik ki vele.
