A témában született legutóbbi írásomban megemlítettem, hogy a karmelita kolostorba tervezett fejlesztés és az ennek folyományaként megjelenő új épület építészeti minősége vitatható, de leginkább az foglalkoztatott, miért nincsen előzetes szakmai kontroll egy ennyire kiemelten fontos új épület esetében. Cikkem után a háttérbeszélgetésre kapott meghívás komoly nyitottságra vall, a gesztust igyekszem is meghálálni azzal, hogy megpróbálom elmagyarázni, a tervezett új épület építészeti megjelenése miért megkérdőjelezhető.
Előtte azonban mindenképp érdemes szót ejteni a karmelita kolostor terveiről, amelyek kifejezetten tetszettek. A kolostorépület szellemiségéből fakadó egyszerűséget a terv megőrzi és továbbviszi, nem akar sehol hivalkodni. A tervek szerint az állami reprezentációban is szerepet kapó épület hiteles egyszerűségével üde színfolt lesz a most erre a célra használt, agyondíszített helyiségek között. A sokat vitatott, Dunára néző erkély kivitele is kifejezetten szerencsés, Zoboki pontosan érezte, hogyan lehet a műemlék épületet úgy kiegészíteni, hogy az erkélyről ötven év múlva már senki ne tudja, hogy nem eredeti része a háznak, mégis kortárs megoldás. Kedvencem a várszínház épületének rekonstrukciója, amelynek keretében az eredeti templomteret újra egybenyitják, a régi kolostori kápolna kétszintes tereiben pedig könyvtárat alakítanak ki. A színházi részek elbontását követően feltáruló templomtér ezen a helyszínen különös jelentőséggel bír, benne állva komoly meghatottságot éreztem.
Figyelemre méltónak tartom Lázár János kancelláriaminiszter személyes megnyilvánulását arról, hogy számára a fejlesztés különösen érdekes, mert a feladat keretében szellemiségében is megfelelő megoldást kell találni arra a kérdésre, hogyan lehet és kívánatos berendezni egy 21. századi miniszterelnökséget. A politikus pontosan ráérzett arra, hogy a hajdani kolostorépület protokolláris célra használt, puritán tereiben nincsen keresnivalójuk például a Sándor-palota termeire jellemző díszítményeknek, kevés eszközzel kell megoldani a feladatot. Meglátása szerint a helyszín eleve a magyar államiságot, a magyarság önállóságát jeleníti meg, így az ezt a szellemiséget képviselő nagyjaink portréi lesznek a falakon. A kolostor építészeti terei, amelyeket csak a hitelesen rekonstruált, el nem takart szerkezetek, egybefüggő, tiszta falak és boltozatok, egyszerű, nemes anyagok díszítenek, tökéletes üzenettel bírnak majd a külvilág felé. Arról azonban nem volt szó, hogy a 21. századi miniszterelnökség számára tervezett szomszédos új irodaépület maga is olyan feladatot jelent, amely a történelmi és műemléki környezet, a világörökség részét képező helyszín és a tervezett funkció miatt a lehető legkomolyabb szellemi és eszmei tartalmakat kívánja meg, ezen keresztül a mai magyar építészet legfontosabb, legnagyobb felelősséggel járó projektjének tekinthető.
Míg Zoboki Gábor szerencsés érzékenységről tett tanúbizonyságot a kolostorra és környezetére vonatkozó műemléki rekonstrukció területén, a műemléki környezetbe tervezett új miniszterelnökségi irodaépületből hiányoznak azok a tartalmak, amelyek hosszú távon hitelesíthetnék. A tervezői döntés értelmében a hitelesítést nem szolgálja más, mint hogy az épület külső megjelenéséhez és tömegalakításához előképként a korábban ott álló épületet használta fel. Ez a megoldás kétségkívül alkalmas arra, hogy a legkisebb közös többszörös elve mentén haladva megússza a hirtelen kritikát, közös nevezőnek azonban semmikép nem nevezhető.
A megidézett régi épület egyfelől sosem akart egyszintes, kontyolt tetős házikónak látszani, hanem tényleg az is volt, másfelől a korabeli tervezésénél az eltérő funkció, vagy egyszerű érdektelenség miatt nem volt szempont a szomszédos kolostorépülethez való építészeti igazodás. Jelen esetben azonban ez is feladat lenne, hiszen a két épület egy funkciót szolgál. A tervezett homlokzat finom utalásai sem elegendők ahhoz, hogy teljes értékűen megfeleltessék a házat a másik kritériumnak, mely szerint minden hiteles alkotás a saját korának szellemében kell szülessen, ami pedig különösen igaz minden korok legfontosabb tanúira, az épületekre. Mivel az irodaépület terve nem tud hiteles, időtálló, megkérdőjelezhetetlen mai választ adni a tervezési program által feltett kérdésre, a miniszterelnökség 21. század eleji Várba költözése ezzel az épülettel a későbbi utódok számára építészeti szempontból nem lesz értelmezhető, napjaink szimbolikus jelentőséggel bíró lépése nem fejeződik ki vele.
