A pannonhalmi főapátság nem rest. Igyekszik minden fronton maximálisan teljesíteni azt, ami egy ilyen közösségtől csak minimálisan megszokott. Elfogadott tény, hogy az egyház maga lassan formálódó, ráadásul a társadalmi változásokat komótosan lekövető mamutintézmény, amely ugyan éppen hatalmas szervezete folytán ilyen, azonban mit sem érne az olyan kezdeményező kisebb egységek nélkül, mint amilyen a pannonhalmi is. A főapátság egyházi ügyeken kívüli kezdeményezőkészsége ugyanis hiánypótló, a szó szoros értelmében.
Így fordulhat elő, hogy szerdán egy olyan szociofotó-kiállítás nyílik Pannonhalmán, amely remekül, sőt cselesen reflektál a jelen Magyarországának nevezett hálózatra. Mondom ezt azért, mert első ránézésre úgy tűnik, hogy elszigetelt helyekről, elszigetelt életterekről van szó az Egy közös ház című tárlaton. Pedig egyáltalán nem, s mondom rögtön, hogy miért is lehetnek érdekesek Ajpek Orsi, Kummer János és Ujvári Sándor képei, teszem azt, a velem egykorú, harmincas éveit taposó korosztály számára.
Lássuk tehát a Magyarországnak nevezett hálózat metszéspontjait a saját életemből vett példákkal.
Ajpek Orsi egy négygenerációs (!) kertvárosi családi ház mindennapjairól készített sorozatot – történetesen ez a fotós saját családjának háza.
Én háromgenerációs családi házba születtem, ahol egy szobára jutott egy család, de csak két szoba volt, így a nagyszülők a konyhában laktak.
A Kummer János által fotózott ház ennél egy picit nagyobb: az ország legnagyobb egybeépített lakótömbjét háromezer ember lakja Óbudán – 15 lépcsőház 884 lakásában.
A faluban, ahol születtem, a 2008-as népszámláláskor 450 házra jutott 1165 lakos.
Az Ujvári Sándor fényképein látható kisvárosi súlyemelőklub a városháza – amely egyben a rendőrség is – alagsorában található.
Kamaszkoromban önkormányzati edzőterembe jártam súlyokat emelgetni, a terem közvetlen szomszédságában egy általános iskola, egy óvoda és egy rendőrségi körzeti megbízott számára fenntartott lakás állt.
De van itt még sorozat esztergomi romkocsmáról (hogy, hogy nem, Esztergomban jártam ki a középiskolát), motorvonatról (amilyennel magam is utaztam hosszú éveken keresztül) és faluszéli drogterápiás otthonról is (ez az egyetlen, amelyhez csak áttételes kapcsolatom van, de van).
