Katzenberger Márton és Szabó Márton kocsisok 1914 januárjának egyik fagyos reggelén kavicsszállító járművükkel éppen a Lánchíd felé tartottak, amikor méretes utazókosarat pillantottak meg a Margit rakparton, a folyó melletti legalsó köveken. Megálltak, mert abban reménykedtek, hogy a láda értékes holmit rejt, ám amikor felnyitották, szörnyű látvány tárult eléjük. A kosár egy félig meztelen nő holttestét rejtette.
Értesítették a rendőrséget, a rendőrorvos pedig hamarosan megállapította, hogy a nőt valószínűleg megfojtották. Ennél tovább azonban nem jutottak, a halott személyazonosságát nem tudták kideríteni. A detektívek lefényképezték a holttestet, hátha valaki felismeri. Végül Elza takarítónője azonosította a fénykép alapján munkaadóját. (Egy másik történet szerint a képet a rendőrkapitány is hazavitte megmutatni, és a vacsoránál sógornője meglepetten kiáltott fel: „De hiszen ez az Elza!” Akkor már a rendőrkapitány előtt is felrémlett, hogy a szőke hölgy korábban éjjeli mulatóhelyek gyakori vendége volt.)
Közben a rendőrségen megjelent Zwara Mihály könyvkötősegéd is, és elmondta, hogy féltestvére, Turcsányi Emília pénteken eltűnt budai lakásáról, és azóta senki sem látta. A rendőrség felkereste a leány lakhelyét, ahol a házvezetőnőtől kérdésükre azt a feleletet kapták, hogy Elza pénteken este két úr társaságában magánautomobilon távozott, azóta semmit sem tudni felőle. Miután a Szent János Kórházban Zwara Mihály azonosította nővére holttestét, a rendőrök nyomozni kezdtek a tettesek után. Nem volt nehéz dolguk, többen is látták, hogy szombat hajnalban egy nő és egy férfi súlyosnak látszó ládát vonszolt a Duna felé. Az áldozat lakásán, a fürdőszobában a rendőrök hamarosan megtalálták a gyilkosság kellékeként használt törülközőket, Elza szabónője azonosította az utazókosarat. Közben az is kiderült, hogy néhány drága ékszernek lába kelt.
A vallomások és a nyomozás alapján Kóbori Rózsi, Mágnás Elza házvezetőnője, valamint szeretője, az állás nélküli péksegéd, Nick Gusztáv vált gyanúsítottá. Bár eleinte tagadtak, a vallatás során megtörtek, és elismerték a bűncselekményt. Az indíték nemcsak az anyagi haszonszerzés volt, hanem az irigység is. Kóbori Rózsi nem tudta elviselni, hogy Elzának sikerült az, ami neki nem, szegény lányból pénzes „úrinővé” emelkedett.
– A magyar főváros történetében a millennium időszaka választóvonalnak számít. Ekkorra fejlődött Budapest modern, európai értelemben vett nagyvárossá – mondja Perényi Roland történész, a Kiscelli Múzeum igazgatója.
A modern város életre hívta a modern bűnözést, ekkortól beszélhetünk fehérgalléros bűnözőkről, ekkor követtek el először például úgynevezett amerikai típusú bankrablást. A bűnüldöző szervek is gyors ütemben fejlődtek. A budapesti rendőrség, hivatalos nevén a Székesfővárosi Államrendőrség tagjai sokat jártak a nyugati országokba tapasztalatszerzésre, s hamarosan a legprofibb, legmodernebb technikákat alkalmazták a nyomozásban. London után először Budapesten vezették be a daktiloszkópia, azaz az ujjlenyomatvétel módszerét, és a rendőrségi fényképezés is forradalmian új módszernek számított akkoriban. Sajtóirodát is működtettek, a Mágnás Elza-eset az első olyan bűnügyek közé tartozott, amelyeknél a rendőrség az áldozat képét az újságokban közzétéve a nyilvánosság segítségét kérte a halott azonosítására.
Az újságírásban ekkor jelent meg a rendőrségi riport műfaja, az olvasóközönségnek pedig egyre nagyobb igénye volt a bulvárhírekre. A rendőrségi sajtóiroda vezetője, Székely Vladimir az egyik újságíróval, Tábori Kornéllal közösen több kötetet is írt a nagyvárosi bűnözésről: a hamiskártyásokról, a szerencsejátékosokról és a virágzó prostitúciós iparágról. Legismertebb, Az erkölcstelen Budapest című kötetük 1908-ban jelent meg. Az első, Milyen a pesti éjszaka? című fejezetben az orfeumok, mulatók, kávéházak jellegzetes alakjait mutatják be, köztük egy bizonyos Mágnás Dórát: „A szőke szépség tízezreket költ egy évben, tízezreket érő lakása van, ahol különben minden reggel más kocsis vagy pincér ébred viharos éjszaka után csipkés ágyban. Mágnás Dórának ez az orfeumi élet egyébként csak passzió, mert egy dúsgazdag bécsi gyáros látja el minden jóval ”
Nem nehéz kitalálni, hogy a történet valójában Mágnás Elzáról szól. Dénes Zsófia, Ady egykori menyasszonya is hasonlóképpen emlékezik meg Elzáról Gyalog a baloldalon című kötetében: „Mágnás Elzának hívták a lokáléletben, mert ha éjjel beült a Jardin de Paris-ba nagy báli ruhájában és fejedelmi ékszereivel, neki csak a Nemzeti Kaszinó urai udvarolhattak. Csak gróf vagy herceg fizethette asztalánál a francia pezsgőt, és hajnalban – nagy áron – csak az vihette magával az éjjel királynőjét.” Krúdy a Mágnás Elza, az éj királynője című tárcájában így ír róla: „Mágnás Elza egy mosónő gyermeke, aki Mágnás nevét ridegen büszke, szótlan és fennhéjázó magaviselete miatt nyerte az éji társadalomban.”
Turcsányi Emília szegény tót parasztlány volt. A millennium évében érkezett szülőfalujából Budapestre, dolgozott cselédként, mosogatólányként, árult virslit. Ekkoriban gúnyneve Mocskos Elza volt, ugyanis kocsisokat megszégyenítő módon tudott káromkodni. „Karrierje” akkor indult, amikor pincérként előkelő mulatókban kezdett felszolgálni. Dolgozott az Olimpiában, később a Casino de Paris-ban, „pályája csúcsán” pedig büfédáma – mai nevén konzumlány – lett az Orfeumban. Ekkor már városszerte ismerték, és mivel barátait kizárólag gazdag urak közül válogatta, Mágnás Elzának nevezték.
– A századforduló környékén rengeteg szegény lány jött a fővárosba szerencsét próbálni. A jobb élet iránti vágy és a tudatlanság sokakat sodort a prostitúció felé. Ám nemcsak a nyilvánosházakban dolgoztak prostituáltak, az orfeumi büfédámák, a kávéházi kasszírnők, sok esetben a színésznők is könnyűvérű nők hírében álltak – fejti ki a múzeumigazgató.
Elza hat évvel halála előtt ismerkedett meg a közel húsz évvel idősebb Schmidt Miksával, a dúsgazdag osztrák bútorgyárossal. Ezután – Schmidt kérésére – nem járt többé éjszakai mulatóba. Schmidt, vagy ahogy Elza nevezte, Fabrik bácsi rendkívül bőkezű volt fiatal szeretőjével. Lakást bérelt neki Budán, csodálatos ruhákkal, ékszerekkel kedveskedett. Sőt arra is gondja volt, hogy nyelvekre taníttassa. Sokan irigyelték Elzát. A legjobban talán házvezetőnője. Kóbori Rózsi ugyanolyan szegénysorból indult, mint Elza, iskolai végzettsége viszont magasabb volt úrnőjéénél, hiszen Rózsi polgári iskolát is végzett, míg Elza csak négy elemit. Rózsit igencsak bosszanthatta, hogy – vele ellentétben – Elza gazdag „úrinőként” él, és ezért nem is kell egyebet tennie, mint áruba bocsátania testét. Egy hónappal az után, hogy szolgálatba állt Elzánál, rávette szeretőjét, Nick Gusztávot, hogy tegyék el láb alól az „úrinőt”, és méregdrága ékszereinek árából alapozzák meg saját jövőjüket.
– A Mágnás-gyilkosság nagy érdeklődést váltott ki, ezzel párhuzamosan diskurzust indított el a női szerepekről, a vagyoni különbségekről a korabeli társadalomban. Kosztolányi Dezső például jelen volt Mágnás Elza temetésén, egyik írásában a gyilkosok bírósági tárgyalásáról is beszámolt. A lapokban rengeteg pletyka is megjelent az üggyel, különösen Schmidt Miksa alakjával kapcsolatban. Például azt írták róla, hogy a bútorgyáros perverz volt, és otthonában, a kiscelli kastélyban rendszeresen rendezett orgiát. Hogy ezekből a mendemondákból mi igaz, az valószínűleg sosem fog kiderülni – taglalja Perényi Roland.
Schmidt Miksát, valódi nevén Max Schmidtet, a bécsi bútorgyárost mágnások lakberendezőjének is nevezték, a művészettörténet a kor bútor- és enteriőrkultúrájának egyik kiemelkedő alakítójaként tartja számon. Ügyfelei a Habsburg-család tagjai és a Monarchia főúri rétegei közül kerültek ki. Schmidt Pálffy gróf palotájában találkozott először Elzával, és első látásra beleszeretett. „Tisztára Joséphine de Beauharnais jött le a lépcsőn. Napóleon első felesége Csupa méltóság, csupa gőg és közöny ” – írta le Schmidt Dénes Zsófiának Elzával való első találkozását. Miután a bútorgyáros Pálffy gróftól „megörökölte” Elzát, tejben-vajban fürösztötte, taníttatta, színházba, szórakozóhelyre vitte, ám arról, hogy feleségül vegye, szó sem lehetett.
– Szegények és gazdagok között akkoriban áthidalhatatlan szakadék tátongott. Schmidt arisztokrata körökben mozgott, ártott volna a hírnevének, ha hivatalosan is összeköti az életét egy kétes hírű nővel. Valószínűleg megrendelőit is elveszítette volna. Az akkori társadalomban kettős morál működött. A családban a nőktől a viktoriánus erkölcsök szerinti viselkedést várták el, ám eközben tele volt a város nyilvánosházakkal. Schmidt és Elza viszonyát a társadalom elnézően vette tudomásul, ám a gyilkosság után más megvilágításba került a történet – mondja Perényi Roland.
A bútorgyárost nem érdekelték a pletykák, Elzának olyan temetést rendezett, mintha elmaradt esküvőjüket szerette volna bepótolni. A kiscelli kastély egykori templomában kápolnát alakíttatott ki halott szeretője emlékére, és a kastély közelében helyeztette végső nyugalomra. Állítólag azért, hogy szobájából távcsövével mindig rálásson a sírra. (Schmidtnek nem volt szerencséje a nőkkel. Néhány évvel az első világháború kitörése után feleségül vette Weisz Lili kórházigazgatót, Dénes Zsófia barátnőjét, ám jóval fiatalabb felesége 1919-ben öngyilkos lett.)
Schmidt Miksa 1935-ben halt meg, végrendeletében kastélyát a fővárosra hagyta azzal a feltétellel, hogy bútorgyűjteményéből, műtárgyaiból létesítsenek iparművészeti múzeumot, a kertből pedig közpark és játszótér legyen. A hagyaték egy részét azonban később elárverezték, s az épületbe beköltöztették a Fővárosi Múzeumot. Ennek az utódja a mai Kiscelli Múzeum.
– Látogatóinkat élénken érdekli a múzeum épületének története. Tervezzük, hogy állandó kiállítást rendezünk, amely a kiscelli kastély múltjával foglalkozik. Ennek első állomása volt a Mágnás Elza történetét feldolgozó Holttest az utazókosárban című tárlat – fejti ki a történész.
A parasztlányból lett luxuskurtizán élete és halála ma is megmozgatja az alkotók fantáziáját. Szász Attila Félvilág című – a valóságtól némileg eltérő – filmjében idézi meg az éjszaka királynőjének utolsó napjait.
– Mindig érdekeltek azok a történetek, amelyek borzolják a kedélyeket. Mágnás Elza halálának századik évfordulóján sokat lehetett olvasni az egykori büfédáma történetéről. Minket leginkább a tragédia emberi oldala foglalkoztatott – mondja a rendező.
Köbli Norbert forgatókönyve valóságos pszichotriller, lélektani dráma, amely már az első jelenetben egyértelművé teszi a tragikus végkifejletet.
– Mágnás Elza olyan világban élt, amelyben a nőknek, főleg a szegény lányoknak nem sok lapot osztott a sors, ki voltak szolgáltatva a férfiaknak. Elza – a filmben – egyszerre több vasat tart a tűzben. Partnere a gazdag bútorgyáros, aki pénzeli őt, de nem szereti, gavallérja a fiatal költő, aki rajong érte, de nem tudná eltartani. Elza vágya, hogy híres színésznő legyen, de ahhoz is gazdag szeretője pénzére lenne szüksége – összegez Szász Attila.
Elza számára ez a három út jelenthetné a jövőt, ám az életén változtatni már nem tud, végzete sorsszerű, az irigység, a féltékenység áldozata lesz. Mágnás Elzát, ha lehet hinni a mendemondáknak, fehér moaréruhában, valódi hermelinprémmel díszítve és gyöngyökkel a nyakában temették el. Szelleme – a kor újságírói szerint – azóta is a kiscelli kastély falai között kísért.
