Nem a Magyar Kerékpárosklub a hétfői autómentes napra szervezett nagykörúti kerékpáros felvonulás szervezője, de egy olyan célért trombitálták azt össze szeptember 22-én fél 6-ra – „Legyen bringázható a Nagykörút!” –, amivel kapcsolatban a fővárosi úthálózat fejlesztőjének kötelező kikérnie a legnagyobb bringás civil szakmai szervezet véleményét. Az MNO KüllőnÉlő blogja „megelőző szerelésként” ezt máris megteszi. László János elnökhöz fordultunk tehát: mi lesz a Nagykörúttal hétfőn, és mi lesz azután?
– A hétfői vonulás célja a bringázható Nagykörút. Lehetséges, hogy kerékpársáv lesz ezen a ma két keréken totál veszélyes városi útvonalon?
– A feltett kérdésben már mindjárt meg is nevezett egy bizonyos kerékpáros létesítménytípust, mintha ön már tudná, hogy a Nagykörúton speciel kerékpársávot kell létrehozni. Én nem tudom. Valószínűleg senki nem tudja. A helyzet az, és velem egyetemben a szakembereink is úgy gondolják, hogy kiválasztani a Nagykörútra megfelelő megoldást az egész belső városrészt érintő közlekedéspolitikai döntések sorozatának a meghozatalát kívánja.
– Mi teszi a helyzetet ennyire bonyolulttá?
– Van egy adottság. A Nagykörút és a hozzá kapcsolódó hidak forgalma kétszer két sávon halad, parkolni is lehet, és villamosok is mennek. Ez egy közlekedésstratégiai döntés következménye. Az van mögötte, hogy szükség van a belváros körül egy ilyen kapacitív, gépjárműveket kiszolgáló úttestre. Amíg ez marad, addig nem lehet jól és hatékonyan a kerékpáros közlekedést megoldani, egyszerűen azért, mert nincsen hely.
– És hogyan lesz hely?
– Döntést kell hozni arról, hogy „mától” az egész belső városrésznek és a Nagykörútnak más a funkciója, mint eddig volt. Éppen most utazott el tőlünk a dán Jan Gehl, a világ legnagyobb urbanisztikai szakértője, aki erre azt mondaná: emberekben kell gondolkodni, és nem járművekben.
– Ön szerint merre kellene elindulni a Nagykörút esetében? Piktogramos jelölés? Leválasztás?
– Épp ezt mondom: nem az a kérdés, hogy mit festünk föl rá, hanem hogy „mi lesz” a Nagykörútból. Amíg az a feladata, hogy nagy kapacitással kiszolgálja a gépjárműforgalmat, addig nem lehet kerékpáros forgalmat rendesen megvalósítani. Sem piktogrammal, sem sávval, semmivel.
– Másként teszem fel a kérdést: a jelenlegi állapotból merre vezetnek az első lépések?
– Erre azt mondom, az iránya az kell, hogy legyen, hogy át kell értékelni a gyűrűn belül lévő teljes terület funkcióit, vissza kell adni a forgalmat az embereknek, és akkor marad majd hely mindenre: sétálásra, kerékpározásra, villamosközlekedésre és a szükséges mennyiségű gépjármű közlekedésére. Nincs önmagában kerékpárosközlekedés-megoldás. Nem lehet tehát a Nagykörúton sem megoldani így a dolgot.
– A Kiskörútnál mégis sikerült. Végigjárták ezeket az ön szerint szükséges lépéseket?
– Természetesen. Mindenki emlékezhet rá, ott hány gépjárműforgalmi sáv volt, és mennyi lett, milyenek lettek a járdák, bekerült a zöldövezet a közepére – és „mellesleg” kerékpársáv is van már. Ugye a Kiskörút is több szakaszból áll: Vámház körút, Múzeum körút, Károly körút. A Vámház körútnál kétszer két sáv volt, most kétszer egy sáv van, plusz egy biciklisáv, és megszűnt a parkolás. A Múzeum körúton nem merték ezt meglépni, maradt a kétszer két sáv, viszont elvették a parkolást. Mi a Múzeum körútit hibás megoldásnak tartottuk, azt mondtuk, hogy ott is el kellett volna venni egy-egy sávot a gépjárműforgalomtól, megtartani a parkolósávot, és kerékpársávot létrehozni. A Károly körúton, tehát az Astoriától a Bajcsyig már ez történt: csökkent a gépjárműsávok száma, nagy zöldfelületek és széles járdák jöttek létre, tipikus jó példája annak, hogy egy funkcióátértelmezés mit eredményez.
– Mégis igazából a kerékpársáv az emblémája az új Kiskörútnak.
– Ez nagyon fontos, és meg kellene jegyezni: a Kiskörútnál sem „kerékpársáv” épült. Századrésze volt az egész projektnek, úgymond teljesen természetes következménye.
– Térjünk vissza a Nagykörúthoz. Kinőttek a Bubi-állomások e mentén is, mint a gombák. Na mármost, az üzemeltető BKK vállalt bizonyos kötelezettségeket, hogy „biciklizhetővé” teszi az állomások közti vonalat. Ezzel a részével mi lesz, minek kellene lennie?
– A Bubi fejlesztési programjának van egy intézkedési terv része, ami az EU-s pályázatnak is része volt, amiben kötelezettséget vállalt a pályázó BKK, hogy azokat a területeket, ahol kiteszi a közbicikliket, kerékpározhatóvá teszi. Az elkészült tervet a közgyűlés elfogadta, ami tartalmazza a Nagykörút mellett a sugárutakat és a hidakat is. Csak éppen ügyesen felosztották három ütemre, a harmadik ütem megvalósítása pedig valamikor „a jövő évezredben” lesz, nem tudom, mikor. Sajnos az első ütem minden eleme sem valósult meg még. Ennek az elsődleges oka az lehet, hogy a város nem meri azokat a döntéseket meghozni, amiről az elején beszéltem. Nem meri a belvárost, de a Rákóczi utat sem átértelmezni, csak halogat és halogat.
– Milyen hatással lehet az ön által említett halogatásra a hétfői felvonulás? Megzavarhatja, akadályozhatja a döntés folyamatát?
– Azt nem gondolom, hogy akadályozna bármit is egy ilyen demonstráció. Én a magam részéről, privát emberként nem tartom különösebben időszerűnek magát a rendezvényt, és nem is nagyon hiszem, hogy a dolgot nagyon előre fogja vinni. Ugyanakkor nem tartom bajnak, hogy demonstrációval hívják fel a figyelmet erre a problémára.
