Önmagában nincs bringázható Nagykörút

László Jánost, a Magyar Kerékpárosklub elnökét kérdeztük a „Legyen bringázható a Nagykörút!” felvonulás előtt.

2014. 09. 21. 4:12
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem a Magyar Kerékpárosklub a hétfői autómentes napra szervezett nagykörúti kerékpáros felvonulás szervezője, de egy olyan célért trombitálták azt össze szeptember 22-én fél 6-ra – „Legyen bringázható a Nagykörút!” –, amivel kapcsolatban a fővárosi úthálózat fejlesztőjének kötelező kikérnie a legnagyobb bringás civil szakmai szervezet véleményét. Az MNO KüllőnÉlő blogja „megelőző szerelésként” ezt máris megteszi. László János elnökhöz fordultunk tehát: mi lesz a Nagykörúttal hétfőn, és mi lesz azután?

– A hétfői vonulás célja a bringázható Nagykörút. Lehetséges, hogy kerékpársáv lesz ezen a ma két keréken totál veszélyes városi útvonalon?
– A feltett kérdésben már mindjárt meg is nevezett egy bizonyos kerékpáros létesítménytípust, mintha ön már tudná, hogy a Nagykörúton speciel kerékpársávot kell létrehozni. Én nem tudom. Valószínűleg senki nem tudja. A helyzet az, és velem egyetemben a szakembereink is úgy gondolják, hogy kiválasztani a Nagykörútra megfelelő megoldást az egész belső városrészt érintő közlekedéspolitikai döntések sorozatának a meghozatalát kívánja.

– Mi teszi a helyzetet ennyire bonyolulttá?
– Van egy adottság. A Nagykörút és a hozzá kapcsolódó hidak forgalma kétszer két sávon halad, parkolni is lehet, és villamosok is mennek. Ez egy közlekedésstratégiai döntés következménye. Az van mögötte, hogy szükség van a belváros körül egy ilyen kapacitív, gépjárműveket kiszolgáló úttestre. Amíg ez marad, addig nem lehet jól és hatékonyan a kerékpáros közlekedést megoldani, egyszerűen azért, mert nincsen hely.

– És hogyan lesz hely?
– Döntést kell hozni arról, hogy „mától” az egész belső városrésznek és a Nagykörútnak más a funkciója, mint eddig volt. Éppen most utazott el tőlünk a dán Jan Gehl, a világ legnagyobb urbanisztikai szakértője, aki erre azt mondaná: emberekben kell gondolkodni, és nem járművekben.

– Ön szerint merre kellene elindulni a Nagykörút esetében? Piktogramos jelölés? Leválasztás?
– Épp ezt mondom: nem az a kérdés, hogy mit festünk föl rá, hanem hogy „mi lesz” a Nagykörútból. Amíg az a feladata, hogy nagy kapacitással kiszolgálja a gépjárműforgalmat, addig nem lehet kerékpáros forgalmat rendesen megvalósítani. Sem piktogrammal, sem sávval, semmivel.

– Másként teszem fel a kérdést: a jelenlegi állapotból merre vezetnek az első lépések?
– Erre azt mondom, az iránya az kell, hogy legyen, hogy át kell értékelni a gyűrűn belül lévő teljes terület funkcióit, vissza kell adni a forgalmat az embereknek, és akkor marad majd hely mindenre: sétálásra, kerékpározásra, villamosközlekedésre és a szükséges mennyiségű gépjármű közlekedésére. Nincs önmagában kerékpárosközlekedés-megoldás. Nem lehet tehát a Nagykörúton sem megoldani így a dolgot.

– A Kiskörútnál mégis sikerült. Végigjárták ezeket az ön szerint szükséges lépéseket?
– Természetesen. Mindenki emlékezhet rá, ott hány gépjárműforgalmi sáv volt, és mennyi lett, milyenek lettek a járdák, bekerült a zöldövezet a közepére – és „mellesleg” kerékpársáv is van már. Ugye a Kiskörút is több szakaszból áll: Vámház körút, Múzeum körút, Károly körút. A Vámház körútnál kétszer két sáv volt, most kétszer egy sáv van, plusz egy biciklisáv, és megszűnt a parkolás. A Múzeum körúton nem merték ezt meglépni, maradt a kétszer két sáv, viszont elvették a parkolást. Mi a Múzeum körútit hibás megoldásnak tartottuk, azt mondtuk, hogy ott is el kellett volna venni egy-egy sávot a gépjárműforgalomtól, megtartani a parkolósávot, és kerékpársávot létrehozni. A Károly körúton, tehát az Astoriától a Bajcsyig már ez történt: csökkent a gépjárműsávok száma, nagy zöldfelületek és széles járdák jöttek létre, tipikus jó példája annak, hogy egy funkcióátértelmezés mit eredményez.

– Mégis igazából a kerékpársáv az emblémája az új Kiskörútnak.
– Ez nagyon fontos, és meg kellene jegyezni: a Kiskörútnál sem „kerékpársáv” épült. Századrésze volt az egész projektnek, úgymond teljesen természetes következménye.

– Térjünk vissza a Nagykörúthoz. Kinőttek a Bubi-állomások e mentén is, mint a gombák. Na mármost, az üzemeltető BKK vállalt bizonyos kötelezettségeket, hogy „biciklizhetővé” teszi az állomások közti vonalat. Ezzel a részével mi lesz, minek kellene lennie?
– A Bubi fejlesztési programjának van egy intézkedési terv része, ami az EU-s pályázatnak is része volt, amiben kötelezettséget vállalt a pályázó BKK, hogy azokat a területeket, ahol kiteszi a közbicikliket, kerékpározhatóvá teszi. Az elkészült tervet a közgyűlés elfogadta, ami tartalmazza a Nagykörút mellett a sugárutakat és a hidakat is. Csak éppen ügyesen felosztották három ütemre, a harmadik ütem megvalósítása pedig valamikor „a jövő évezredben” lesz, nem tudom, mikor. Sajnos az első ütem minden eleme sem valósult meg még. Ennek az elsődleges oka az lehet, hogy a város nem meri azokat a döntéseket meghozni, amiről az elején beszéltem. Nem meri a belvárost, de a Rákóczi utat sem átértelmezni, csak halogat és halogat.

– Milyen hatással lehet az ön által említett halogatásra a hétfői felvonulás? Megzavarhatja, akadályozhatja a döntés folyamatát?
– Azt nem gondolom, hogy akadályozna bármit is egy ilyen demonstráció. Én a magam részéről, privát emberként nem tartom különösebben időszerűnek magát a rendezvényt, és nem is nagyon hiszem, hogy a dolgot nagyon előre fogja vinni. Ugyanakkor nem tartom bajnak, hogy demonstrációval hívják fel a figyelmet erre a problémára.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.