Gasztroszínház: édes-savanyú színdarab vegyes körettel

Kezdődik a szezon a Kecske Bárszínházban, ahol alkalomadtán nemcsak a test, a szellem is jóllakhat.

Tóth Ákos Károly, a társulat menedzsere a műfajról szólva elmondja, ez egy összművészeti közösségi élmény, úgy jellemzi, hogy „ez nem gasztronómia és színház, hanem gasztronómiaszor színház”. Tehát nem két különálló dolog összegéről, hanem szorzatáról beszélünk, ami többszörösére emeli az egész produkció értékét.

A frissen alakult tízfős társulat – Sárosi Gábor és Tóth Ákos Károly mellett – a Nemes-Nagy Ágnes Humán Szakközépiskola színészképző szakának végzős diákjaiból és a Kecskeméti Színjátszó Műhely „kiöregedett” tagjaiból áll, hozzájuk csatlakozott a Mikropódium Színház, ami a bábszínházi előadásért felel.

Sárosi Gábor, a Hírös Gasztroszínház vezetője megpróbálja felvázolni, hogy kell elképzelni egy előadást a bárszínházban. Itt nincs színpad, az események testközelben történnek, hiszen a színészek a vendégek között játszanak, akik így be vannak vonva a produkcióba és nemcsak nézőkként, hanem kvázi statisztákként is részesei a darabnak. Sárosi ezt a vásári komédiák és az utcaszínházak világához hasonlítja, amelyekben elmondása szerint már van tapasztalata.

A másik alkotóeleme a műfajnak az elkészített ínyencségek elfogyasztása, melyek egyébként szorosan kapcsolódnak az előadáshoz vagy az ízvilágon, vagy az elkészítés mikéntjén, vagy a tálaláson keresztül. Ennek érzékeltetésére el is meséli egyik előadásuk, a Mirandolina történetét – ami Carlo Goldoni A fogadősnő című színdarabjának interpretációja.

Az első epizódban megismerjük a színészeket. A női főszereplő Mirandolina, a femme fatale, aki mesterien ért ahhoz, hogyan csavarja el a férfiak fejét, majd úgy irányítsa őket, ahogy kedve tartja. Az első számú férfi karakter a nőgyűlölő Lovag úr, akinek megérkezése indítja el az előadást. Az ő ellenpontja Géza, aki vallja, hogy a nő szívét az ajándékokkal való elhalmozáson keresztül lehet elnyerni – nem mellesleg fülig szerelmes Mirandolinába. A negyedik szereplő a pincérnő, akiről az előadás végén derül ki, hogy mégsem olyan törékeny, mint azt a néző hitte.

A történet katalizátora Lovag úr legfőbb tulajdonsága, ami Mirandolinát arra készteti, hogy hősszerelmest faragjon a férfiból és magába bolondítsa. Ezért felszolgál neki egy kifejezetten az ő számára készített előételt, ami olyan formavilággal és jelentéssel bír, ami jól mutatja a csábítási szándékot. Itt a történet megdermed – noha a színészek tovább élnek, mintha ők is csak vendégek lennének az étteremben –, és párhuzamosan Mirandolinával a pincérek felszolgálják a nézőknek az első fogást.

Az előétel forró Szent Jakab-kagyló forró sertésszűz medalionon, hideg zöldborsos-terinnes mentával, ami Mirandolina tiszta, szűzies álcáját hivatott tükrözni, azt az oldalát, amit a férfinak mutat, hogy elnyerje csodálatát. Tovább erősíti a csábítási szándékot, hogy Mirandolina is felszolgálja a különleges, szimbolikus tálalású fogást a lovagnak.

Az előétel elfogyasztása után folytatódik az előadás, a femme fatale különböző praktikákat bevetve egyre közelebb kerül a nőgyűlölő szívéhez. Egyre inkább kivillantja a foga fehérjét, bontakozik ki a másik oldala. Ehhez az epizódhoz a vendégek tésztabundás Wellington-bélszínt kapnak tejszínes-fokhagymás mángolddal. A bélszín különlegessége, hogy egyik oldala gombás, a másik szardellapasztás ízesítésű, míg a bunda egyik fele chilis, a másik pedig currys. Ez a „kétszínű” étel, a két egyedülálló, mégis összepasszoló ízvilág Mirandolinára reflektál. A vendégekkel együtt a színészek is esznek, akik folyamatosan elmondják, mit éreznek az étel kapcsán és az mit juttat az eszükbe a nőkről, a világról.

A harmadik epizódban elérkezünk oda, hogy Lovag úr beleszeret a nőbe, aki viszont visszautasítja a férfit. Az események egymást követik, a lovag kiborul szerelmi bánatában, Mirandolina elájul, majd a férfi mindent megígér a nőnek, még azt is, hogy marad, és megeszi a harmadik fogást, ami nem más, mint szív alakú, rózsaszín rakott palacsinta pezsgős epervelővel, a tetején gránátalmamaggal. Ebben a fogásban megjelenik a rózsaszín köd, a szerelmet jelképező szív és a romantikát szimbolizáló eper, a gránátalmamag pedig afrodiziákumként szolgál.

A darab befejező részében pedig kiderül, hogy végül Lovag úr meghódítja Mirandolina szívét... vagy a nő győz, és a férfi akármit tesz, nem tud a női lélek felett uralkodni. Bár a végső megoldást homály fedi, az utoljára felszolgált ételt nem. A desszert házi készítésű wasabis raffaello. Elsőre furcsán hangozhat, és nem is annyira a levezető édesség szerepét hivatott betölteni, mint inkább egy végső tanulságként szolgáljon mindenki számára. Az egyszerre édes és csípős-fanyar golyó olyan, mint egy nő: a férfit elcsábítja a látványa, majd kiderül, hogy belülről teljesen más, mint elsőre gondolta volna az ember.

Sárosi Gábor elárulja, hogy ezen az elven épül fel a többi előadás is. A kocsmaszínház produkciója improvizációkra épül, csak a váz adott: a vendégek tanúi lesznek egy halálesetnek, és ki kell deríteniük, hogy ki az áldozat és mi történt vele. A Delíriumban nincsenek ételek – leszámítva a sörkorcsolyát, tapasokat és más rágcsálnivalókat –, viszont vannak koktélok, valamint különböző rövid- és hosszú italok.

A bábszínházi előadás pedig Gulyás Terka kalandját tárja a nézők elé: a mesehős szeretne főzni egy finom ebédet, de a gonosz ördögök összekutyulják az ételt, és a végén a gyerekeket kell megkérni, hogy segítsenek az ínyencség elkészítésében.

A társulat vezetőjének már vannak tervei a jövőre nézve. Szeretne minél több előadást „színpadra vinni”, minél sűrűbben. Majd előrevetítette a Mirandolina német nyelvű előadását is, hiszen a Mercedes-gyár átadása óta egyre több a német ajkú Kecskeméten, és a Hírös Gasztroszínház szeretné az ő kulturális igényeiket is kielégíteni.