A lengyel fantasy irodalom sztárja, hazája egyik vezető kulturális „exportterméke”, Andrzej Sapkowski a valóságban is olyan, mint a könyveiben: szereti a visszájára fordítani a dolgokat, és nem áll tőle távol az irónia. Közönségtalálkozóján vidáman sörözött a pódiumon, és egy ponton azt kezdte fejtegetni, hogy milyen nagy tehetsége van, ami kiemelte őt a tömegből. – Ti vagytok a tömeg – kedveskedett a budapesti InGame kávézóban összegyűlt rajongóknak. Azt mondta: számára az írás nem több, mint fekete betűk fehér papíron. Úgy rakosgatja őket, mintha dominózna. Hőseivel igazán nincs semmilyen viszonyban, így nehezen tudja értelmezni a rajongóknak azokat a kérdéseit, hogy hová költözne szívesen a saját univerzumában, vagy melyik szereplőjével találkozna.
De nem valószínű, hogy Sapkowski magyar rajongóinak könnyű a kedvüket szegni, hiszen nagyon szeretik azokat a könyveit, amelyek magyarul is megjelentek – vagyis az író életművéből egyelőre a Vaják sorozatot. A novelláskötetekből és regényekből álló sorozat központi figurája a pénzért szörnyekre vadászó, különös képességekkel bíró Geralt, aki magyar elnevezése szerint vaják, vagyis amolyan férfi boszorkány, ha az eredeti lengyel kifejezést vesszük alapul. A magyar megfelelő egyébként Kellermann Viktória leleménye volt, aki az utolsó, most megjelent kötet kivételével a Vaják sorozat magyar fordítója volt.
A történetek maguk egyfajta „alternatív középkorban” játszódnak, ami sok szempontból – a szörnyeket leszámítva – nagyon is hétköznapi és realista világ. Bár köztudottan sokat merít a szláv mitológiából, Sapkowski a budapesti közönségtalálkozón kikérte magának, hogy ezzel azonosítsuk őt. Szerinte nem érdemelte ki, hogy „szláv íróként” hivatkozzanak rá. Éppúgy fontos neki Artúr király legendája vagy a Grimm-történetek. A könyvsorozat alapján The Witcher (A vaják) címmel nagyon népszerű, többrészes számítógépes játék is készült, ami sok olvasóhoz korábban érkezett meg, mint a könyv. Itthon is előbb jelent meg a játék – az első rész 2007-ben –, mint a könyvek, mindkettő ugyanannál a kiadónál.
Sapkowski nyitva hagyja a kérdést, hogy folytatja-e valaha a Vaják sorozatot. Lapunknak azt mondta: kicsit félt, hogy rutinból fog írni. Hét évet dolgozott a Vaják regényfolyamon, ezután írta azt a fantasyt, amely a korábbiaktól eltérően nem egy részben vagy egészben képzelt középkorban játszódik, hanem a kortárs Afganisztánban. Magyarul még nem jelent meg a regény.
A magyarországi ünneplés valóságos időutazás a szerzőnek, hiszen a most magyarul megjelent Vaják-kötetet húsz évvel ezelőtt írta. – A történetek nemzetközi sikere elég nagy meglepetés volt nekem – mondja. Bár azt is hozzáteszi: segített, hogy a csehek és az oroszok számára a lengyel science fiction a minőséggel jelentett egyet Stanislaw Lem óta, így a fantasyt is jól fogadták. A német és az angolszász piacra már nehezebb volt betörni. Az írónak máig fogalma sincs, hogyan jutott eszébe, hogy 1985-ben elindul a lengyel sci-fi és fantasy magazin, a Fantastyka novellaíró pályázatán. – Olyasmire gondoltam, hogy megírom a novellát, kifizetik, és viszlát. Erre hivatásos író lettem.
A 69 éves Sapkowski néhány éve nem adott ki a kezei közül új könyvet. Azt mondja: már idős és gazdag pasi, ezért nincs rajta nyomás. De az Afganisztán-regény után írt még egy, magyarul egyelőre meg nem jelent Vaják-könyvet.
A szerző nem különösebben rajong a számítógépes játék témájáért, ami nem csoda, mert sokaknak ez jut először eszükbe a The Witcher kifejezésről. Ráadásul a játékhoz nincs köze, nem szólt bele a történetbe, az csupán az ő univerzuma alapján készült. A nemzetközi siker után Lengyelországban viszont nemzeti kincsként kezelik a játékot. Persze Sapkowskit is; a fantasy jobban benne van a köztudatban, mint nálunk, elfogadják a magasirodalom részeként, és előkelő helye van a könyvesboltokban.
A magyar rajongók hosszú sorban várakoztak az író dedikálásakor a hét végi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Ekkora sikere csak a Nobel-díjas török írónak, Orhan Pamuknak volt, de Sapkowskinál mintha még egy kicsit nagyobb lett volna a nyüzsgés. Akadt, aki a magyar kiadást sem várta meg, megrendelte a könyvet angolul.
– A játékot ismertem előbb, de azonnal elkezdtem olvasni, amint megtudtam, hogy könyv. Mire megjelent a hatodik rész magyar fordítása, én már befejeztem az angol kiadást – árulta el a 24 éves pszichológia szakos egyetemista, Csősz Roland. – Nagyon tetszett a fekete humora, ahogy kiparodizálja a Grimm-meséket. Az is jó volt, hogy reálisan próbálja lefesteni a dolgokat, például elmagyarázza a mágia fizikáját. És fontosak a történetekben a morális kérdések. A „kisebbik rossz” problémája például gyakran előfordul az én életemben is.
Simon Klára, a 30 éves angol–történelem szakos tanár, egy nemzetközi cég munkatársa is úgy látja: hiába pénzkereset a Vaják-történetek főhőse számára a szörnyekkel való küzdelem, végül mégis a morális iránytűje alapján hoz döntéseket. „Ez nem az a tucatfantasy. A tündérmese konvencionális elemeit a feje tetejére állítja, megvezeti az olvasót, és ez szórakoztatóvá teszi. Az is tetszik, hogy van egy erős közép-európai jellege. A szörnyei például tipikus szláv kreatúrák.”
