Keresés
Magyar Nemzet
2019. július 22., hétfő, Magdolna napja
Archívum, Mindenzene
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://magyarnemzet.hu/archivum/mindenzene/azok-a-kilencvenes-evek-3871272/

Azok a kilencvenes évek

Most már szinte bizonyos, hogy átaludtam őket, vagy inkább átépítettem kívül-belül.

Most már szinte bizonyos, hogy átaludtam a kilencvenes éveket, vagy inkább átépítettem kívül-belül. Az intenzív, ám látszólagos jelenlét után csupán üvegszilánkokat szedegettem. Egy borzalmas férfináthás hajnalon (ezen) érkezett a felismerés, mint amikor az osztrák tömegturista felhorgad a szállásos oldalon, hogy itten kakas lakik, és harang szól a menetrendszerű, megszokott szirénázás helyett, amelyet ő úgy szeret, hiszen valószínűleg azért lakik ott, ahol. Virradat várása tehát. Ami átsegít a farkasok óráin, egyben megvilágosítja a fentieket, az a Jávorszky-tandem negyedik tekerése, ezúttal Dömötör Endrével, aki a Recorder című zenei szaklap print- és online kiadásának főszerkesztője. Konkrétan így: Dömötör Endre – Jávorszky Béla Szilárd: A rock története, 4. – 90-es évek (Kossuth Kiadó, 2017).

Úgy emlékszem foltokban, hogy amikor még csak az első kötet volt fellelhető a boltokban, valami olyasmit (is) írtam róla, hogy hiánypótló szakmunka, kézi- és történelemkönyv, amelyet szíves figyelmébe ajánlok a gimnáziumokban és a felsőoktatásban dolgozóknak egyaránt. A bizalom megelőlegezésének szép példája ez, hiszen akkor még nem tudhattam, hogy a sorozat negyedik könyve számomra is tankönyv kissé, tekintve, hogy ennyi ismeretlen névvel ebben a műfajban egyszerre még nem találkoztam. Pedig ők tolták a kilencvenes éveket, ez nem kétséges. Amely az előzőekhez képest, néhány kiugrás mellett, maga lehetett a dögunalom, már bocsánat azoktól, akik akkor nőttek fel, és a Nirvana pulóverei lettek nekik a Doors bőrnadrágjai. Jávorszkyék nagyon helyesen onnan datálják a kilencvenes éveket, hogy Roger Waters és tettestársai lebontották a berlini falat, pont ott, ahol a Honecker-féle közepesen szabad kőművesek a legtöbb maltert keverték, a Potsdamer Platzon. Ez egyébként ennek a pompás könyvnek az egyik legnagyobb erénye, már amellett, hogy van neki nyelve, hogy tűpontosan behelyez. Töltés, tüzelés. Idézet itt Waterstől: „Ha bármit is ünnepelünk ezzel a koncerttel, akkor azt, hogy a berlini fal leomlása az emberiség szellemi felszabadulását hozta magával.” Ma már tudjuk, hogy ez sajnos nem pontosan így történt. Nyugat-Berlin gettója a katonai szolgálatot megtagadókkal, Lou Reeddel, David Bowie-val, Iggy Poppal, Nick Cave-vel, Bódy Gáborral és Sosóval, a házfoglalók egyik legaranyosabbjával sokkal izgalmasabb volt, mint a banánszabadság és a Mutti együtt. Már kulturálisan, ha ez még jelent valamit egyáltalán.

 

De nézzük, hogy miről nem volt lövésem sem eddig ebből az időszakból. Hogy például a közszolgálatinak nevezett BBC az öbölháború idejére 67 jól ismert popdal játszását tiltotta be. Merthogy a rádióhallgatók fel lennének zaklatva esetleg. A lista döbbenetes, mert olyan, a légynek sem ártó előadók repdesnek rajta, mint Phil Collins, Elton John vagy az ABBA, kapaszkodjanak meg, a Waterlooval. Ez az, amikor a szolgának álcázott politikus mindenhez ért, a szerencsétlen. És történtek még egyéb huncutságok. Miközben magam az építőipar mellett és közben átálltam a dzsesszre, a tradicionális bluesra, a népzenére, amelyről akkor még nem tudtam, hogy world music, a U2 például becsempészte az ír folkkal átitatott rock and rollba az elektronikát. Bár ne tette volna. Az akkor határkőnek gondolt Achtung Babyről mára azért már nyilvánvaló, hogy tévedés volt, további bajok forrása. Mint az Jávorszkyék könyvéből kiderül, így gondolta ezt akkoriban a komplett ritmusszekció is, ami kis híján a zenekar feloszlásához vezetett. Mindeközben azért például David Bowie mintegy a háttérben ismét átvette a vezetést néhány káprázatos lemezzel, és feltűnt a színen a Mano Negra és belőle kinőve az évtized legnagyobb dobása, maga Manu Chao, aki azért tömegeknek adta vissza a rock and rollba vetett hitet. Ami ugye, nem győzzük hangsúlyozni Pajor Tamás nyomán, nem egy tánc only.

 

Voltak tehát gyönyörű pillanatok is, de azért az, hogy a Soundgarden legyen az egyik legmenőbb a placcon, mégiscsak túlzás. És igen, a Nirvana és a Pearl Jam, de ez némiképp visszaesés a hatvanas-hetvenes és nyolcvanas évek nyüzsgése után. Na de a world music az igen. Afrikan pipol junájt. Viszont az elektronicskijnek azért a Balaton Sound lett a vége, minősíthetetlen celebekkel. Sorolhatnám hosszan, hogy mi történt még, de szerencsére Jávorszky és Dömötör megtette helyettem. Bitang jó könyv, ennyit akartam csupán itten kifejezni. És akkor még egy hatalmas dobás, amelyről itt csak röviden a hely miatt, annak hiányában, de majd sokszor visszatérünk, például legközelebb. Mert most az jön, ami mindennek az alapja.

 

A blues. A könyvet Kovács József írta, címe A blues története a kezdetektől napjainkig (Kossuth Kiadó, 2017). Elképesztő enciklopédia, Leroy Jones munkájának méltó párja. Minden és mindenki. Öröm. Az egyik legnagyobb latin, Carlos Santana mondta: „A blues volt az első szerelmem. Ez volt az első dolog, amelyre azt mondtam, öregem, ez az igazi anyag. Olyan nyersen, őszintén szólt, velejéig őszintén. Akkor kezdtem lázadni.”

Így. Oh, yeah.

Csak egy kattintásra van attól, hogy ne maradjon le a Magyar Nemzet mérvadó híreiről!

IDE kattintva feliratkozhat hírlevelünkre, mi pedig napi két e-mailben elküldjük Önnek legfontosabb cikkeinket. (Ez a szolgáltatás ingyenes!)

Kiemelt

Rómával, Londonnal, Párizzsal verseng Hévíz
Európa húsz legkeresettebb turisztikai desztinációja közé került Hévíz. A nyugat-balatoni gyógyfürdőhely egyébként számos vendégvonzó intézkedéssel készül a nemzetközi megmérettetésre.

Poszt-trauma

Kilövési engedély Kolinda Grabar-Kitarovićra?
A balliberális sajtó céltábláján a horvát elnök.

Poszt-trauma

Méretes pofont kapott Gyurcsány Ferenc
Egy csapásra atomjaira hullott a teória.

Poszt-trauma

Vona csak leépül szép csendben
Rajzfigurákkal beszélget a „törzsi háborúkról”.

Poszt-trauma

Már megint a keresztekkel van a baj
Ezúttal a német rendőrségnek.

Szélsőbal az EP-ben

Az Antifa-lelkület bugyrai
Az Antifa nem egyszerűen egy erőszakos banda, amely néha lecsap. Az Antifa szerves része a nemzetközi baloldalnak, ami jól tetten érhető abban, hogy rendszerint következmények nélkül tarthat terrorban másokat.

A kormány is segített

Soltész Miklós: Atyha példája erőt ad a magyarságnak
A felszentelési ünnepségen Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár megemlítette, hogy a magyar kormány 42 millió forinttal támogatta a templom újjáépítését.

Aktuális

Far-hát
Újra lecsapott a píszírendőrség, ezúttal Nagy-Britanniában, ráadásul jogosan: mostantól tilos nemi sztereotípiákat használni a reklámokban.

Fricz Tamás blogja

Novak Djokovics, a lenézett „kelet-európai” teniszbajnok
Boris Becker nem bírta tovább, és a vasárnapi wimbledoni férfi egyes döntő után a BBC-ben beszólt a közönségnek.

Hirdetés

Vissza az oldal tetejére
Tisztelt olvasóink!
A Magyar Nemzet teljes archívumának feltöltése folyamatban van. Hamarosan az összes korábbi cikk elérhető lesz, addig szíves türelmüket kérjük.
a Magyar Nemzet szerkesztősége

Oldalainkon sütiket használunk a jobb működés érdekében. Adatvédelmi nyilatkozatunkból tájékozódhat az Ön adatainak védelméről. Adatvédelmi nyilatkozatunkat itt olvashatja el.