A hangulatra jellemző volt, hogy más koncertekkel ellentétben itt csak elvétve lehetett látni a magasba tartott világító mobiltelefon-képernyőket, és még a VIP-szektor teraszán is ment a tánc, és/vagy a headbangelős fejrázás. A Quimby énekese, Kiss Tibi mellett Hegyi Zoli kollégát látom családjával, és fülig érő szájjal, Maradona-mezzel a nyakában. Az amúgy látványosan mutató telt ház (lásd fent a fotógalériát) a kint rekedteket sem zavarta: voltak, akik a VIP-terasszal légvonalban szemben lévő vasúti töltésen tomboltak, mások a park mellett húzódó bringaúton bulizták végig az estét.
„Elintézték, hogy egy fél órával tovább játsszanak” – csíptem el egy bennfentes pletykát a piszoárnál, és valóban: a szokásos este tízes takarodó helyett fél tizenegyig zúzta a latin mulatós punk császára, mielőtt a körúton foglalt szállásukra visszatértek. Manuék nem tudnak hibázni, a szervezőknek pedig sikerült egy fokkal enyhíteni az idei szigetes fiaskó miatti fanyalgást. A koncert utáni levezetésként beizzított retró diszkóra viszont nincs mentség. Több ezer feltüzelt, mulatozni vágyó jókedvű embert sikerült hazaküldeni azzal, hogy egy etno világzenei zenés szelektorkodás helyett egy parasztlengős kontraszttal a Grease betétdalait engedték rájuk.
Ennek ellenére aki teheti, az menjen és nézze meg a Manu Chao La Venturát kedden Ljubjanában vagy csütörtökön Zágrábban. Érdemes!
