A kötet időrendben halad, s bemutatja a zene legfontosabb és legkiemelkedőbb alkotóit. Szó esik a blues császárnőjéről, Bessie Smithről; a nyúlfarknyi, mégis zseniális életművet maga után hagyó Robert Johnsonról; a nemrégiben elhunyt Fats Dominóról; a műfaj igazi legendájáról, B. B. Kingről; a „lassúkezű” Eric Claptonról is. De olvashatunk Jimi Hendrixről, a Rolling Stonesról, Radics Béláról, Hobóról is.
Minden persze így sem férhetett bele a közel hatszáz oldalas kötetbe: maga Kovács is kiemelte a könyv november 15-i bemutatóján, hogy az ausztrál bluesról végül nem fért be semmi, de akár olyan modern, erősen bluesalapú zenékről is lehetett volna még írni, például a southern vagy a stoner rock.
„Korunk popzenei műfajainak gyökerei a blueshoz vezethetők vissza, ennek ellenére ez a 19. században megszületett zenei forma és stílus Magyarországon kevés figyelmet kap, a rádióállomások a műfajt mellőzik. Sok tévhit kapcsolódik a blues fogalmához, mint például hogy szomorúságot áraszt, hogy a »négerek« rabszolgazenéje, ezért sokan idegenkednek tőle. A tévhitek eloszlatására, a blues lényegének, fejlődésének, értékeinek és szépségeinek megismertetésére született meg ez a könyv” – ezzel, és Willie Dixon legendás mondásával ajánlja művét Kovács József. Utóbbi így hangzik: „A blues a gyökér, és minden más zene rajta a gyümölcs.”
