M. Night Shyamalannal történt valami. Hogy kinek a keze lehet a dologban, szellemeké, földönkívülieké, más misztikus erőé, azt nem tudni. Még az is lehet, hogy a változást a rendezőben kell keresnünk: felismerhette, néhány klasszikusból nem fog megélni élete végéig, hát összekapta magát. A Hatodik érzék (1999) és a Jelek (2002) indiai–amerikai rendezője jó ideje már csak árnyéka volt önmagának. Már a 2006-os Lány a vízben sem volt egy túl minőségi eresztés, de a Föld utánhoz és főleg Az utolsó léghajlítóhoz képest még az is egy igényes borzongásnak bizonyult. De Shyamalan mégsem kívánhatott a bugyuta, szedett-vedett akciófantasyk királya lenni, mert A látogatással és most a Széttörve című filmmel ismét elindult felfelé.
A változás nemcsak ott érhető tetten, hogy kis költségvetésű, eredeti történetek felé mozdult: a Széttörve visszatérés is a korábbi évek ötletességéhez, izgalmához. Még úgy is, hogy misztikát nem igazán kapunk: az új film egy feszültséggel teli, karakter- és emberközpontú thriller, leginkább a tavalyi év egyik kellemes meglepetésének, a Cloverfield Lane 10-nek a nyomdokaiban. A történet jelentős egyezéseket mutat: egy pincében vagyunk, az ott foglyul ejtetteknek pedig fogalmuk sincs, mit tervez velük az a pszichopatának tűnő karakter, aki odavitte őket. John Goodman után James McAvoy dolga még nehezebb volt: huszonhárom karaktert kellett életre keltenie. Kevin/Dennis/Barry ugyanis disszociatív személyiségzavarral küzd, problémája pedig kezd egyre súlyosabbá válni: elszabadulóban van huszonnegyedik személyisége, a férfi pedig elrabol három fiatal lányt, ki tudja, milyen célból.
Tarthattunk attól, ami ezután történik: a film előzetese egy, a szerepeit kínosan váltogató főhőst ígért, aki már megszólalásával is feszültséget kelt a nézőben, csak épp nem a jó értelemben. Nos, az aggodalom felesleges volt: McAvoy könnyedén viszi el (olykor szó szerint) a hátán a filmet, sikerül még a legneccesebb próbálkozásokból is jól kijönnie. Pedig előzetesen az ember inkább azt javasolta volna: inkább ne kísérletezzen, kiskorú srác megformálásával főként ne, mert kínosan sülhet el a végén az egész. Ez rossz tanácsnak bizonyult volna: mind McAvoynak, mind Shymalannek jót tett a kísérletezés, az, hogy mertek valami újat lépni.
A rendező ezúttal hanyagolta a misztikus borzongatást, helyette egy zsigeribb nyomasztás irányába indult el, nagyon helyesen. Közben pedig a jelek (nem, nem azok) szerint visszatért a gyökerekhez: egyik kedvenc filmjének A sebezhetetlent tartja, és bizony nem árt ismernünk a Bruce Willis főszereplésével készült alkotást, ha értelmezni kívánjuk a Széttörvét. A slusszpoén legalábbis ez irányba mutat, de már a filmet nézve is eszünkbe juthat David Dunn története, akit felkeres a törékeny csontú Elijah.
Shyamalan pedig végre a kritikusok mellett a nézőknél is sikert könyvelhetett el: a Széttörve tarolt az Egyesült Államokban, nem is csoda, hogy már tervbe van véve a folytatás is. A rendező legalábbis Twitteren azt üzente, már van egy 11 oldalas vázlata, ami nem mondhatja el, miről szól, de ha valaki látta a Széttörvét, lehetnek sejtései. Ez alapján meglehet, nem is közvetlen folytatás lesz, csak az az univerzum tágul még inkább, amibe A sebezhetetlen után újabb emlékezetes alkotás került. Van okunk reménykedni.
