Németh Szilárdot aztán kérdezgette is a Hír TV erről, és jött a lacikonyhás monológ. Miszerint elég, ha megnézzük a kebabosok és gíroszosok térfoglalását, láthatjuk, hogy a magyar gasztronómia a migránsok miatt máris veszélyben van. De semmi pánik. Hiszen Fazekas Sándor és Németh Szilárd láthatóan azon dolgozik, hogy az egész magyar konyhaművészetet bezárja egy piros aranyos tubusba, erősen rácsavarja a kupakot, nehogy beférkőzzön oda a másság, aztán hadd rohadjon meg az egész ott, ahol van.
Nem lehet elégszer emlékeztetni rá, mert tünetértékű: mindeközben a magyar agrárkormányzat nyolc év alatt sem volt képes létrehozni egy olyan magyar tanúsítóvédjegy-rendszert, amely alapján a vásárlók tudhatnák, hogy az azzal ellátott magyar termékek minősége valóban kifogástalan. Tudvalévő például, hogy a francia Label Rouge-t az ottani mezőgazdasági minisztérium a szakmával együtt működteti: szigorú minőségi kritériumok teljesítése esetén kaphatja csak meg az adott termék a vörös szalagot. Egy hasonló rendszerrel a magyar minisztérium régóta adós (a Molnár B. Tamás-féle Magyar Gasztronómiai Egyesület 2013-ban alapította meg a Label Rouge magyar megfelelőjét, az Aranyszalag Minőség tanúsítványt, amely talán egyszer tisztességgel gyökeret verhet Magyarországon – ha az FM is úgy akarja). Ehelyett nálunk továbbra is tart a „hungarikumokkal” űzött szemfényvesztés (és közpénzégetés), amelyek listáján lassan a patkószegtől az ágytálig minden van, csak éppen arról nem mond ez a szélhámosság semmit, hogy az oda sorolt élelmiszert a felfordulás veszélye nélkül elfogyaszthatjuk-e.
Ha valahol, akkor itt lenne tennivalója a minisztériumnak a magyar gasztronómia védelmében. Könnyebb persze tücsköt-bogarat összehordani.
