Az elmúlt napokban megtudhattuk: két veszedelem fenyegeti a magyar gasztronómiát. Az egyik Hollywoodból támad, ahol Soros ügynökei azon dolgoznak, hogy bogarakat reggelizzünk müzli helyett. A másik sokkal közelebb, a sarkon leselkedik ránk: kebabosok és gíroszosok fenik késeiket, hogy örökre eltüntessék a lacipecsenyét a budapesti utcáról.
Ezek a megállapítások nem a szilveszteri rádiókabaréból valók, hanem Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter és Németh Szilárd rezsibiztos e heti performance-ának gyöngyszemei. A miniszter a hét elején Csepelen, Németh Szilárddal közösen tartott lakossági fórumán adta elő a kormányzati migránskampány hakniműsorának eddigi legszédületesebb epizódját, amellyel érzékeny pontján igyekezett eltalálni a magyart: nemcsak a haza van veszélyben, kiáltották, hanem a magyar reggeli, a magyar ebéd és a magyar vacsora is.
A tudós miniszter azt fejtegette: ha a keresztény Európa értékrendjét fellazítják, akkor étkezési kultúránkban is elveszítjük az igazodási pontokat. „Én most megnéztem, kik fektettek be ebbe a rovarbizniszbe: hollywoodi hírességek, a felénél látom, hogy ugyanabba a demokrata párti körbe tartozóak, mint Soros György. Ez egy úgymond világpolgári, homo sorosiensis (sic!), vagy minek kategorizálták be ők maguk, embertípusa, ami a Soros-terv részeként nyilvánvalóan egy ilyen felépítésre vagy kialakításra váró kategória.”
Puff neki. A Szilícium-völgyben valóban léteznek startup cégek, amelyek étrend-kiegészítőként tücsökproteinből készült fehérjeszeleteket dobtak piacra. Ilyen az Exo, amely „tücsökliszt” alapanyagból mogyoróvaj és lekvár ízesítéssel kínálja portékáját. (Küllemre pont olyan, mint bármilyen más energiaszelet. Nincsenek ízelt lábai.) Az is igaz, hogy az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete 2013-ban részletes jelentésében mutatta be, miként nyújthatnak megoldást a jövő élelmezési problémáira az ehető rovarok. De hogy mindebből miként lehet azt a következtetést levonni, hogy hamarosan szöcskéket fognak letuszkolni a magyar emberek torkán Soros ügynökei, rejtély.
Németh Szilárdot aztán kérdezgette is a Hír TV erről, és jött a lacikonyhás monológ. Miszerint elég, ha megnézzük a kebabosok és gíroszosok térfoglalását, láthatjuk, hogy a magyar gasztronómia a migránsok miatt máris veszélyben van. De semmi pánik. Hiszen Fazekas Sándor és Németh Szilárd láthatóan azon dolgozik, hogy az egész magyar konyhaművészetet bezárja egy piros aranyos tubusba, erősen rácsavarja a kupakot, nehogy beférkőzzön oda a másság, aztán hadd rohadjon meg az egész ott, ahol van.
Nem lehet elégszer emlékeztetni rá, mert tünetértékű: mindeközben a magyar agrárkormányzat nyolc év alatt sem volt képes létrehozni egy olyan magyar tanúsítóvédjegy-rendszert, amely alapján a vásárlók tudhatnák, hogy az azzal ellátott magyar termékek minősége valóban kifogástalan. Tudvalévő például, hogy a francia Label Rouge-t az ottani mezőgazdasági minisztérium a szakmával együtt működteti: szigorú minőségi kritériumok teljesítése esetén kaphatja csak meg az adott termék a vörös szalagot. Egy hasonló rendszerrel a magyar minisztérium régóta adós (a Molnár B. Tamás-féle Magyar Gasztronómiai Egyesület 2013-ban alapította meg a Label Rouge magyar megfelelőjét, az Aranyszalag Minőség tanúsítványt, amely talán egyszer tisztességgel gyökeret verhet Magyarországon – ha az FM is úgy akarja). Ehelyett nálunk továbbra is tart a „hungarikumokkal” űzött szemfényvesztés (és közpénzégetés), amelyek listáján lassan a patkószegtől az ágytálig minden van, csak éppen arról nem mond ez a szélhámosság semmit, hogy az oda sorolt élelmiszert a felfordulás veszélye nélkül elfogyaszthatjuk-e.
Ha valahol, akkor itt lenne tennivalója a minisztériumnak a magyar gasztronómia védelmében. Könnyebb persze tücsköt-bogarat összehordani.
