Diszkontajánlat, dilemmákkal – Dacia Logan 1.4 archív teszt

Tágas utastér és páratlanul kedvező ár az egyik serpenyőben, megdöbbentően fapados kivitel és a Merkur-korszakból megmaradt gyanakvás a másikban: vajon merre billen a mérleg nyelve? Kovács Zsigmond tesztelte először a román lépcsőshátút az Autó-Motor több mint húsz évvel ezelőtti lapszámában.

Aligha véletlen, hogy a sajtófotókon a jobban felszerelt változatokat mutogatják. Fotó: Dacia

A viszonylag idejétmúlt, nyolcszelepes motor 75 lóereje éppen elég a 975 kilogrammos autó mozgatásához. Fogyasztása kedvező, de kifejezetten hangos
Fotó: Autó-Motor archív

A végsebesség megközelítése gyakorlatilag csak „négyesben” lehetséges, s finoman szólva birkatürelem kell hozzá. Ettől függetlenül a váltó tökéletesen passzol a motor karakterisztikájához. Az első három fokozat elősegíti az agyonpakolt, esetleg utánfutóval kiegészített autó lendületbe hozását, de terhelten feljebb váltani csak hosszú egyenesekben érdemes. Pozitívum, hogy egy kis gázfröccsel akár 30 km/óránál is visszakapcsolhatunk egyesbe, ezáltal a meredekebb emelkedők kanyarjaiban sem kell teljesen lelassítanunk.

Belterület

Térjünk át az utastérre. A bemutatón és a menetpróbán már kiderült, hogy az autó elképesztően tágas, ám előnyei csak a hétköznapokon domborodnak ki igazán. Tulajdonképpen soha nem kell mozgatni az első üléseket, ha középállásba csúsztatjuk őket, 190 centiméteres utasok is elférnek hátul. Ráadásul három ilyen magasságú embert beültethetünk a hátsó sorba, a váll- és fejtér egyaránt elegendő. 

Akár két (!) kategóriával feljebb sem számítanának rossznak az utastér méretei: a fej, láb- és válltér egyaránt bőséges, még a hátsó sorban is. Az öt fejtámla alapfelszerelés, ám az első biztonsági övék felső rögzítési pontjának magassága nem állítható
Fotó: Autó-Motor archív

Bosszantó viszont, hogy a csomagtartó kizárólag kintről és csak kulccsal nyitható, tehát minden alkalommal le kell állítani a motort, ha hozzá szeretnénk férni a poggyászokhoz. Sokat könnyítene a helyzeten, ha az utastér hemzsegne a tárolórekeszektől, de a kesztyűtartót leszámítva csupán három pohártartóra, és a középkonzolon, illetve az utasoldali légzsák helyén éktelenkedő fiókokra hagyatkozhatunk. További negatívum, hogy gumibetét és perem híján már az első kanyarban „az anyós ölében” landol minden.

Sajnos a csomagtartó fedele csak kulccsal nyitható. Sebaj, több mint fél köbméternyi poggyászt pakolhatunk be, alatta teljes értékű pótkerék lakik. Kár, hogy a hátsó üléssor nem dönthető, s hogy a padlólemezt leszámítva semmi sincs burkolva
Fotó: Autó-Motor archív

Esélyes

Egyhetes együttlétünk során nagyon hozzászoktam a Loganhez. Minden reggel „pöccre” indult, s megnyugtató a tudat, hogy ez valószínűleg tíz év múlva sem lenne másként. Nagy vizsgálódásomban persze találtam egy kis szerelési hiányosságot (lötyögött a műszeregység napellenzője), de gyártó legyen a talpán, aki már az első szériát hiba nélkül tudja piacra dobni. Bár azt mondják, kutyából nem lesz szalonna, úgy érzem, az új Dacia megérdemel egy esélyt. 

Hatalmas, fényezetlen lökhárítójáról rögtön felismerhető a legpuritánabb Logan. 1,749 millió forintos ára tényleg baráti, ennyiért más márkánál legfeljebb miniautót lehet kapni, a Suzuki Swift is jóval drágább
Fotó: Autó-Motor archív

Semmi extra!

Még krómdíszes hűtőrácsot és teljes dísztárcsát sem kapnak az ország egyik legolcsóbb új autójának számító Logan alapmodell vásárlói, fájóbb azonban, hogy a szervókormány, a rádió, a központi zár és az elektromos ablakemelő is hiányzik belőle. Nem beszélve az ABS-ről és az utasoldali légzsákról! Alighanem megéri legalább a következő felszereltségi szintig (Ambiance) és néhány extráig nyújtózni, amivel még mindig tartható a kétmillió forint körüli ár. 

 

Fotó: Dacia