Tűzrőlpattant beSTia – Ford Fiesta ST teszt

Narancsos árnyalat kúszik végig a horizonton, de nem, nem a lemenő nap fénye visz hangulatot a tájba, a Ford Fiesta ST játékossága zabolázza meg fantáziánk.

Sütő Zsolt
2013. 05. 05. 16:53
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Pokoli tűz van!" – kiáltották már sokan számtalanszor, s én mindannyiszor töretlen lelkesedéssel siettem a katasztrófa helyszínére, ám hiába hittem a riasztásoknak, érkezésemkor legfeljebb csak pislákoló fényeket találtam. Ezúttal fenntartások és várakozások nélkül ragadtam kézbe egy kis darab parazsat, s a reménytelenül kis szikra rögvest égig érő lángba szökkent, nekem pedig kihátrálni sem volt lehetőségem előle.

Én pedig rettegek és nevetek egyszerre, földöntúli üvöltés közepette, önkívületi állapotban rohanok a horizont felé és néhány rövid percre örülök, hogy minden korábbi lépésem ide vezetett. Aztán az egészséges félelemérzet mégiscsak felébreszt, így aztán a szerpentin következő egyenesében felengedem a padlóba taposott gázpedált és megkegyelmezek az izzó fékeknek, hogy a kipufogó üvöltése szinte némaságig csendesedjék – így leszek figyelmes arra, hogy akaratlanul is hangosan lélegzem.

Ez pedig olyan élmény, ami utcai autóban igen ritkán átélhető, s a prospektusok nyers és sohasem kellően reprezentatív adatai alapján még csak nem is megjósolható. A Ford Fiesta ST azonban kiemelkedik, mert a mohó kis csöppség a zsigeri közvetlenséget kutatva bizony titánokat reggelizik. Az újdonság ugyan morcosabb karosszériaelemeivel is feltűnő, igazi fegyvere azonban a négyrétegű „Molten Orange” fényezés, ami napszaktól és fényviszonyoktól függetlenül gyönyörű. Talán ennek, talán a sportosságnak köszönhető, hogy a kis Ford Ferrarikhoz hasonló felbolydulást kelt az utakon, ami mutogató ujjakban, barátságos fejbólintásokban, boldogan felkiáltó gyerekekben, mosolygó lányokban mutatkozik meg.

Tanulságként leszögezhetjük, hogy ugyan az autó hatványozottan feltűnő, de közben úgy válik sztárrá, hogy senkiből sem vált ki ellenszenvet. Az utastérben a márkára már jellemző formavilág, átlagos anyag- és kiemelkedő összeszerelési minőség fogad minket, amire bizonyítékul szolgál, hogy tesztautónk berendezése a kemény igénybevétel mellett sem nyiszogott vagy zörgött. Az ST kivitelben a csomag részei a Recaro látványos ülései, melyek bizony erős megalkuvást igényelnek, hiszen széltében olyannyira szűkek, hogy átlagos termetű utasok derekát is fájóan szorítják.

Ettől függetlenül a Fiesta képes a kényeztetésre, hiszen olyan finomságokat is rendelhetünk hozzá, mint a kulcs nélküli indítás, a hangvezérléses központi rendszer, a defektfigyelő, az automatikusan vezérelt ablaktörlő és fényszóró, a tempomat, a Bluetooth kihangosítási lehetőség, vagy éppen a szebb hangzású Sony hifi. Aggódó szülők számára megemlíthető a My Key funkció, amivel a csemetének átadott kulcsra beprogramozhatjuk a maximálisan megengedett sebességet. Az előzések során legfeljebb a szárnyainkat szegő kulcs állhat az utunkba, ugyanis a 182 lóerős erőforrás letaglózó képességekkel ruházza fel a kisautót, ráadásul az 1,6 literes EcoBoost motor gyorsításokkor a Fiestában vérbő hangját is hallathatja, míg konstans fordulaton szépen elcsendesedik.

Az alapesetben 240, túltöltés esetén 290 Nm-es maximális nyomaték persze minden fordulaton szép rugalmasságot szavatol, s bár a turbómotor alul is erőset harap, a kedve a háromezres tartományban élénkül meg igazán, ahol mindenféle mesterkéltség nélkül ordít fel, hogy a gyári adatokat meghazudtolva 6,8 másodperc alatt gyorsíthassunk álló helyzetből 100 km/h-s sebességre. Mindenesetre az értelmező szótárakban az agilitás és a gázreakció szavak mellett nyugodtan állhatna a Fiesta ST képe illusztrációként. A hatfokozatú kézi váltó ezzel együtt könnyen jár a kulisszájában, miközben a szerkezet rendkívül pontosan és minden kombinációra akadálymentesen kapcsolható.

A volánról hasonlóképp szólhatok, hiszen a kormányzás precíz, kellő visszajelzéssel szolgál, s elektromos létére meglepően közvetlen. Ennek folyománya, hogy kanyarvadászatok alatt igen kis mozdulatokkal is dolgozhatunk, s ehhez bizony a futómű is asszisztál. A 15 mm-rel leültetett felfüggesztés hangolásával kapcsolatban nem szeretnék senkit sem áltatni: van annyira kemény, hogy sokakat elidegeníthessen a 17 colos felniken pózoló autótól. Az elöl MacPherson-, hátul hosszanti csatolt lengőkaros konstrukció ugyan meglehetősen primitív, mégis ügyesen dolgozik, s feszessége ellenére csak mérsékelten hajlamos az elpattogásra, így némileg képes volt elaltatni kezdeti félelmeinket. Ebben az igencsak fejlett elektronikus menetstabilizálónak is szerepe van, ami ráadásul két lépcsőben iktatható ki.

Ekkor derülhet fény arra, hogy a Fiesta alapjaiban is jó adottságokkal rendelkezik, hiszen a rövid fordulókban incselkedve kicsikarható alulkormányozottsági hajlam csupán másodlagos, alapvetően tempóra sarkalló semlegességre számíthatunk a Fordtól. Itt jut főszerephez az elektronikusan imitált differenciálzár, ami a nyomatékvektor-szabályozáshoz szükséges bementi jeleket a pislogásnál 33-szor gyorsabban, másodpercenként 100-szor felügyeli. A rendszer az így kapott információt arra használja, hogy a két első kerék hajtónyomatékát kiegyensúlyozza, ezzel javítja az autó tapadását, növelve a jármű dinamikai képességeit. Mindez oda vezet, hogy nagy lendülettel is beeshetünk a kanyarokba, majd azok csúcsán gázelvétellel a fart csúsztatva igazíthatjuk ki a menetirányt, hogy aztán gázon repeszthessünk kifelé – mindezt teljes magabiztossággal, tökéletes kiszámíthatóság mellett.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a Focus ST-vel, vagy éppen az Astra OPC-vel ellentétben az 1,2 tonnás Fiesta ST az élmények hajszolására mindenkor az arany középutat járja a tömeg, a teljesítmény és a súlyelosztás műsorszámában, s talán ennek köszönhető, hogy a kisebb fékek is jobban bírják a terhelést, s a könnyebb autó a kacskaringókban gyorsabbnak is érződik bátyjainál. Noha az 5,9 literes fogyasztási eredményt a méréseink során nem tudtuk reprodukálni, de a 6,5 literes átlag még így is figyelemre méltó. A Fiesta ST tartós társasága alsó hangon 6,095 millió forinttal terheli meg a pénztárcánkat, tesztautónk 6,8 milliós cédulája pedig azt példázza, hogy mibe is kerül egy maradéktalanul felszerelt példány.

Az írás tesztünk kivonata. a teljes anyag ezen a linken érhető el.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.