Az általunk több ízben tesztelt háromliteres, V6-os dízelmotor változatlan maradt, így továbbra is 265 lóerővel és 620 Nm nyomatékkal gazdálkodhat a vezető. A hétfokozatú automatát váltó kilencgangos egység a 6,6 másodperces 0–100-as sprinten sem változtatott. De nem úgy a hatékonyságon. A gyári 5,5 literes minimum fogyasztás 5,3 literre csökkent.
Ez önmagában nem óriási differencia, ám városban a különbség már 5 deciliter, amely arra enged következtetni, hogy a konkurensekhez hasonlóan egy áthidaló kuplung segítségével tették közvetlenebbé és hatékonyabbá a váltót. Ennek köszönhetően pedig alacsonyabb tempókig és hatékonyságcsökkentő „csúszás” nélkül használható a motorfék.
Az áttételek és a pontos műszaki adatok ismerete nélkül ennél többet nem mondhatunk, de valószínű, hogy nagy sebességű autópályás etapoknál is étvágytalanabb lett az új hajtáslánc, annak ellenére, hogy a gyári adatok az országúton megegyeznek (4,7 l/100 km). Ez főképp annak köszönhető, hogy a ciklus mindössze egyetlen gyorsítást tartalmaz 120 km/h-ig. A több fokozat viszont lehetővé teszi, hogy még egy kicsit hosszabbra nyújtsák a legfelső áttételt a tempósabb haladás üzemanyag-szükségletének csökkentése érdekében.
Mit hoz a jövő? Bár a hírek arról szólnak, hogy a GM tízgangos egységet fejleszt, valószínűleg ez már a plafont jelenti hatékonyság szempontjából. Ennyi fokozatra viszont igen is szükség lehet, hiszen a váltótechnika fejlődésével a kapcsolási idők elenyésző szerepűek lesznek, s a fokozatok között már nagyon ügyesen boldogul az elektronika, ráadásul a modernebb egységek úgy képesek több áttételt biztosítani, hogy közben kompaktabb és könnyebbek.
Ez pedig mind-mind megtakarítást eredményez, így több szempontból is érdemes lehet a különböző motoroknál és váltóknál 1-7 deciliterrel alacsonyabb étvágyat biztosító kilencsebességes egységre váltani.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!