Vajon mennyire hatásosak a start-stop rendszerek?

Start-stop rendszerek – a minél kisebb fogyasztásért dúló harc alappilléreivé váltak manapság.

Egyértelműen megfigyelhető a tendencia, hogy szép lassan szinte minden gyártó bejelenti saját megoldásának piacra kerülését, amin nincs is mit csodálkozni, hiszen talán ez a legegyszerűbb módja a széndioxid-kibocsátás csökkentésének. Ugyanis köztudott, hogy csak a járó motor fogyaszt üzemanyagot (ennek megfelelően bocsájt ki káros anyagokat). Mindig is kíváncsiak voltunk arra, hogy valós körülmények között, számszerűsítve pontosan mennyi üzemanyag-megtakarítást is jelent egy okos start-stop rendszer, természetesen városi forgalomban nézve.

Egy ilyen jellegű teszt véghezvitelére nekünk eddig nem volt lehetőségünk, az osztrák Auto Touring (ÖAMTC) magazin dolgozóinak viszont sikerült elkérniük két ugyan olyan start-stopos, kétliteres, 151 lóerős benzinmotorral szerelt Mazda3-ast, melyek ráadásul elmondhatják magukról, hogy az egyik legfejlettebb rendszer dolgozik bennük. Gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy mi volt a koncepció mivel a Mazda start-stopja (is) kikapcsolható, ezért az egyik autóban az osztrákok kiiktatták azt, a másikban pedig természetesen hagyták aktív állapotban.

Ezután már csak tele kellett tankolni az autókat, és több mint hat órán folyamatosan használni őket kizárólag városi forgalomban, majd újabb teletankolás alapján, egy egyszerű átlagszámítást követően lehetett is verdiktet hirdetni. Egyébként mindkét autóban 1-1 személy (sofőr) ült, akik folyamatosan váltogatták egymást, a két Mazda pedig természetesen ugyan azon az útvonalon haladt végig.

Az aktív start-stopos változatban egy stopper számlálta azt az időt, ameddig a motor nem üzemelt. Előre kijelentem, az eredmény felettébb meglepő lett. Kereken 6 óra és 20 perc alatt a bécsi (csúcs)forgalomban mindkét autó 128 kilométert tett meg, ami 21 km/órás átlagsebességnek felel meg – azaz egy „jó” budapesti átlagnak. A stopper szerint a start-stopos Mazda motorja nem kevesebb, mint 122 percet „pihent”, ami a teljes menetidőnek az egyharmada. Bárhogy is számoljuk, egy átlagos, kétliteres benzinmotor alapjáraton, óránként nagyjából 1 liter üzemanyagot éget el (talán egy hajszálnyival kevesebbet), és ez nagyjából vissza is igazolódott a tankolást követően.

Míg a 128 kilométeres távot – melyet az autók az osztrákok állítása szerint tényleg nem csak dugóban tettek meg – a kikapcsolt start-stopos „hármas” Mazda 11,6 literes átlagfogyasztással abszolválta, addig az aktív rendszerrel operáló testvére mindezt 9,7-es átlaggal teljesítette, ami egészen pontosan 1,9 literes differenciát jelent. Ez pedig mind fogyasztásban, mind pedig károsanyag-kibocsátásban nagyon sok. Az osztrák újságírókat is meglepte az eredmény, ugyanis ők maximum másfél literes különbségre számítottak.

A start-stopos megoldás tehát egyértelműen bebizonyította létjogosultságát a városi közlekedésben; igenis, szükség van rá. Persze lehet vitatni, hogy nem tesz jót a motornak, önindítónak az állandó leállás és újraindítás, sőt, ha kukacoskodni szeretnénk, mondhatjuk, hogy hidegben sem működnek ezek a rendszerek; de egy szó, mint száz: normális körülmények között igenis hasznosak, és ezt a gyártók is belátták. Már alig lehet olyan márkát találni, akinek ne lenne ilyen megoldása, az elkövetkező években pedig tovább bővül a start-stopos megoldással ellátott típusok kínálata.