Külső
Külsőleg verhetetlen a DS4, avantgárdabb, mint a C4, és úgy általában a legtöbb konkurensénél érdekesebb. Nem öncélúan formabontó, egyszerűen jól néz ki. Nagyon aktuális a formaterve, megvan benne az agresszió és a terepes stílus, amivel mostanában kenyérre lehet kenni a vevőket. Mégsem elcsépelt, a részletek franciás tisztelete is nyomot hagyott rajta. Meglepő, hogy pont a fényszórói egyeznek meg a C4-gyel, hiszen ezeket szokták első körben lecserélni, de ebből is látszik, hogy mit lehetett volna kihozni az alapformából, ha nem tartogatták volna minden ötletüket erre a modellre. Méretei és arányai becsapósak, sokkal kisebbnek látszik, mint amekkora valójában. Tetővonala szépen ívelt, de egyszerűen kevés, hogy már a franciák is el tudják rejteni az ablak sarkába a kilincset. Ennek a kis trükknek ráadásul többszörösen is megisszuk a levét, mert a kis nyílású ajtónak hosszú - szó szerint - mellbevágó éle van, a hátsó ablakokat pedig nem lehet letekerni.
Belső
Utasaink miatt nem érdemes C4 helyett DS4-et választani, nekik nem lesz szebb a napjuk attól, hogy mi jobban érezzük magunkat a kormány mögött. Kényelmesnek kényelmes, amennyivel feszesebb, az még nem rombolja le a márka imidzsét. Tágasságára sem lehet panasz, nagyjából ugyanazt tudja, mint a kategória nagyobb autói, magasabbak is elférnek benne, de nem dúskálnak a helyben, mint egy egyterűben. Elől a bővíthető szélvédő nem sokat tesz hozzá a látványhoz, mert nagyon rövid szakaszon mozog a két különálló napellenzőszerűség, meg sem közelíti a C3-as panoráma üvegét. Hátul a magas övvonal és a sötét üveg miatt már nyomasztó ülni. A bónusz hátsóajtó karfájának az a része, ahova tényleg könyökölünk, már az ajtó mögötti burkolatra került. Csomagtartója használható méretű, bár pótkerék nélkül adják, tároló-rekeszekből viszont nincs benne több, mint bármelyik alsó-középkategóriásban. Magassága ne tévesszen meg senkit, nem egyterűnek, hanem személyre szabható, stílusos kompaktnak szánták. A stílushoz viszont el kell ereszteni a költségvetést, mert elég kihagyni a navigációs képernyőt, máris sivárnak néz ki a szürke belső. Kezelhetősége nem citroenesen lagymatag, hanem peugeot-san összeszedett, de ez szigorúan csak a kezelőszervek működésére vonatkozik, az ergonómia még mindig nem tökéletes. A változtatható színű háttérvilágítás helyett például jobb lenne egy átláthatóbb menürendszer.
A teszt folytatását autós szakportálunkon, az Automobilon olvashatja!
