„Az 1980-as és 1990-es években egyre inkább felismerték, hogy a vadászati turizmus pénzügyi ösztönzőket teremthet a természetvédelem számára; számos országban fokozatosan összehangolták a trófeavadászatot a természetvédelmi és fejlesztési programokkal. Ennek jól ismert példája a zimbabwei CAMPFIRE (Közösségi Területek Természeti Erőforrás-gazdálkodási Programja) és a zambiai ADMADE (Közigazgatási és Gazdálkodási Tervezési Program). A vadászatot más dél-afrikai országokban, Tanzániában, valamint Közép- és Nyugat-Afrika egyes részein is természetvédelmi és fejlesztési programok alapjául használták fel.

A trófeavadászat ma már jelentős iparág Afrikában, amely hatalmas területeken termel jelentős bevételeket a vadvilág számára és abból származóan. A vadászok és a vadászat hívei hangsúlyozzák, hogy a trófeavadászat kulcsfontosságú szerepet játszik az afrikai természetvédelemben.”

(...)

„Amikor a média foglalkozik a vadászattal, a vita jellemzően érzelem vezérelt, és gyakran vadászatellenes hangvételű. A vadászatot támogató írások többnyire a vadászati szaklapokra korlátozódnak, és lényegében arról szólnak, hogy a vadászok egymást győzik meg hobbijuk természetvédelmi jelentőségéről.”

(...)

„A trófeavadászatot Kenyában 1977-ben betiltották a túlvadászat és a korrupció miatt, ami az országnak körülbelül évi 20-40 millió USD bevételkiesést okozott, és azóta az összes vadon élő állat mintegy 70%-ának elvesztéséhez járult hozzá.”

(...)

„A trófeavadászat mint természetvédelmi eszközSzámos olyan jellemzője van a turisztikai célú trófeavadászatnak, amely lehetővé teszi, hogy az kulcsszerepet játsszon a nemzeti parkokon kívüli természetvédelemben:A trófeavadászat fenntartható lehet A trófeavadászat önszabályozó jellegű, mivel a magas trófeaminőség és a terület jövőbeli piacképességének biztosítása érdekében alacsony a kilövési arány. Ennek megfelelően számos faj esetében a kilövések száma jóval a rendelkezésre álló kvóták alatt marad. A fenntartható vadászat leginkább akkor valósítható meg, ha a vadásztatók több szezonra szóló használati jogot kapnak a vadászterületekre. Az alacsony kilövési arány azt jelenti, hogy a trófeavadászat kulcsszerepet játszhat a veszélyeztetett fajok védelmében. Dél-Afrikában például a magánterületeken folytatott trófeavadászat létfontosságú szerepet játszott a bontebok (*Damaliscus dorcas*), a fekete gnú (*Connochaetes gnu*), a fokföldi hegyi zebra (*Equus zebra*) és a szélesszájú orrszarvú állományának helyreállításában, mivel ösztönözte e fajok visszatelepítését a vadászfarmokra. A trófeavadászat fontos szerepet játszhat a leromlott állapotú vadélőhelyek (például a mozambiki Coutada vadászterületek) helyreállításában is, mivel lehetővé teszi a vadvilágból származó bevételszerzést anélkül, hogy negatívan befolyásolná a trófeás vadfajok állományának növekedését.”

„A trófeavadászat pénzügyi ösztönzőket teremt a természetmegőrzés számára A trófeavadászat pénzügyi ösztönzőket teremtett a vadgazdálkodás mint földhasználati forma fejlesztésére és/vagy fenntartására egy 1,4 millió km²-es területen, ezzel ténylegesen több mint kétszeresére növelve a vadállomány hasznosítására szolgáló földterület nagyságát. Dél-Afrikában a magántulajdonban lévő földterületeken a trófeavadászat kulcsfontosságú tényező volt abban a folyamatban, amely során a hagyományos állattenyésztést felváltotta a vadtenyésztés; jelenleg mintegy 5000 vadtenyésztő farm és 4000 vegyes (haszonállat- és vadtenyésztő) gazdaság működik a régióban, összesen több mint 1,7 millió vadállatnak otthont adva. Az állami tulajdonú területeken számos afrikai ország különített el kiterjedt térségeket vadhasznosítási célra – a nemzeti parkokon túlmenően vadrezervátumok vagy vadgazdálkodási területek formájában –, ahol a trófeavadászat jelenti az elsődleges földhasználati módot (például Mozambikban ~76 000 km², Zambiában ~160 000 km² területen). A közösségi tulajdonú földeken a trófeavadászat kulcsfontosságú eleme a közösségi alapú természetmegőrzési programoknak számos országban, köztük Botswanában, a Közép-afrikai Köztársaságban, Namíbiában, Tanzániában, Zambiában és Zimbabwéban. Namíbiában a trófeavadászatból származó bevételek szolgáltak elsődleges ösztönzőként a vadmegőrzési területek (ún. *conservancy*-k) kialakításához több mint 70 000 km²-nyi közösségi tulajdonú földterületen. A Közép-afrikai Köztársaságban a vadászati vállalkozók és a helyi közösségek közötti együttműködés biztosította a vadállomány hasznosításából származó egyetlen bevételi forrást (a 2003/2004-es időszakban 175 000 USD értékben) a helyi lakosság számára a gazdasági válság idején.” „A trófeavadászat olyan területeken is bevételt termel, ahol az alternatívák – például az ökoturizmus – esetleg nem életképesek A trófeavadászat életképes olyan országokban, amelyek kevés hagyományos turistát fogadnak (pl. Közép-afrikai Köztársaság, Csád és Etiópia), valamint a turisták körében népszerű országok távoli régióiban (pl. Dél-Afrika északnyugati része és Tanzánia déli része). Botswanában a vadgazdálkodási területek 74%-a a vadállomány hasznosításán (vadászaton) alapuló bevételekből tartja fenn magát. A vadászat szélesebb körű körülmények között képes bevételt termelni, mint az ökoturizmus: olyan távoli területeken is, ahol hiányzik az infrastruktúra, a látványos táj vagy a megfigyelhető vadállomány nagy sűrűsége, illetve politikai instabilitással küzdő térségekben is. A trófeavadászatból származó bevételek azért is létfontosságúak, mert nincs elegendő turista ahhoz, hogy minden védett terület számára bevételt biztosítson. Még a leglátogatottabb országokban – például Dél-Afrikában és Tanzániában – is jellemzően csak egyes parkok költségeinek fedezésére elegendőek a turisztikai bevételek; arra pedig végképp nem, hogy indokolttá tegyék a vadállomány fenntartását, mint földhasználati módot a védett területeken kívül. A trófeavadászatot szervező vállalkozások jelenléte csökkentheti az illegális vadászatot Egyes országokban (pl. Zambia és Tanzánia) a bérleti szerződések előírják, hogy a vadászati koncessziókban tevékenykedő vállalkozások segítséget nyújtsanak az orvvadászat elleni küzdelemben. Még ott is, ahol ez nem jogi követelmény, a vállalkozások gyakran fellépnek az orvvadászat ellen, hogy megvédjék azt a vadállományt, amelytől tevékenységük függ. A délkelet-zimbabwei Savé Valley természetvédelmi területen például a vadászatot szervező vállalkozások mintegy 190, orvvadászat elleni védelemmel foglalkozó vadőrt alkalmaznak. A trófeavadászat kevés vadász révén is jelentős bevételt termel A trófeavadászat ügyfelenként lényegesen nagyobb bevételt eredményez, mint az ökoturizmus. Zimbabwéban és Tanzániában például a vadászó ügyfelek által termelt bevétel 30-szor, illetve 14-szer nagyobb, mint a fotós szafarikon részt vevő ügyfelek esetében. Ennek köszönhetően a vadászatból származó bevétel úgy is elérhető, hogy kisebb a fosszilis tüzelőanyag-felhasználás és az infrastruktúra-fejlesztés miatti élőhely-átalakítás okozta környezeti terhelés. Viszonylag alacsony a bevétel-kiáramlás mértéke Az ökoturisztikai csomagokat gyakran külföldi ügynökségeken keresztül értékesítik, aminek következtében a bevételek jelentős része nem marad a fogadó országban. Ezzel szemben az Afrikában tevékenykedő vadásztatók többsége (92,6%) magában Afrikában működik, sőt, sokan közülük éppen azokban az országokban rendelkeznek székhellyel, ahol a vadászatok zöme zajlik (88%). Botswanában a trófeavadászatból származó bevételek 75%-a az országon belül marad, szemben a turisztikai bevételek mindössze 27%-ával. Közép- és Nyugat-Afrikában azonban a szolgáltatók többsége Európában működik, így a bevételek jelentős része külföldre áramlik.”

(Forrás: https://www.fao.org/4/aj114e/aj114e09.pdf)

Üzenet a nyálas-nyamvadt, vadászat-gyűlölő senkiknek, akik a vadászatról sem tudnak semmit az égvilágon: ha a vadászatot be akarják tiltani, tiltsák be azzal együtt a tényeket és a tudományt is.