Orbán karikatúra Charles Gati szobájában

A minap Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára volt a vendége a HírTV Rájátszás című műsorának. A negyedórás beszélgetés egyik kiemelt témája volt az a Clinton-levél, amelyet az amerikai külügyminiszter írt Orbán Viktornak – pusztán demokráciaféltésből.

Ehhez kapcsolódóan az alábbi kérdés-felelet hangzott el Szabó Anett és a helyettes államtitkár között:

SZ.A.: Ha már Amerikánál tartunk, itt még egy dologról beszélgessünk, arra kérem, Hillary Clinton külügyminiszter asszony levelét megelőzően Charles Gati is nyilatkozott és ő azt mondta, „ez már az utolsó figyelmeztetés”. Diplomáciában mi jön az utolsó figyelmeztetés után?

P.G.: Gati professzor nagyon haragszik ránk, ezt tudjuk már elég régen.

SZ.A.: Ezt Washingtonban ön tapasztalta mikor legutóbb ott járt? Erre akár személyes példát is tudna mondani?

Ekkor Prőhle Gergely, jó külügyérhez méltóan, kellően diplomatikus választ adott arra vonatkozóan, hogy „Gati professzo”r mennyire valótlan információkat osztott meg a magyar sajtóval az államtitkár washingtoni tárgyalásaival kapcsolatban.

Nekem viszont ennél sokkal személyesebb, szimbolikus, vélhetően kevesek által ismert példám is van arra, hogy miként nyilvánul meg Charles Gati haragja irányunkban. Történt ugyanis, hogy Fulbright ösztöndíjasként volt szerencsém kilenc hónapot kutatással tölteni az Egyesült Államok fővárosában, Washington D.C.-ben 2003-2004 során. Fogadóintézményem a Johns Hopkins Egyetem külügyi kara (SAIS) volt, amely igen magas reputációval bír a nemzetközi kül- és biztonságpolitikai oktatás/kutatás terén, köszönhetően – többek között – annak, hogy elismert szaktekintélyek oktatnak az intézmény falai között.

Nem meglepő hát, hogy rengeteg érdekes emberrel találkoztam amerikai tartózkodásom során. Megismertem és konzultáltam Francis Fukuyamával – akinek akkoriban megjelent könyvét a hazai hallgatóimnak dedikálva őrzi a Miskolci Egyetem politológia-könyvtára –, beszélgettem Charles A. Kupchannal a CFR-tól, vagy hallgattam Robert Kagan – a vezető neokonzervatív ideológus – előadását.

Ahogy akkoriban Fukuyama, úgy Charles Gati is a SAIS oktatói sorába tartozott (mindmáig ott tanít), talán két emelet választotta el irodáikat a Johns Hopkins Massachusetts Avenue-n található Rome épületében. Tudva ezt a tényt, csak felkerestem, hiszen ha másban nem is igen egyezhettünk, abban mindenképpen, hogy mindketten Magyarországról származunk. Irodája sem nem volt nagy, sem nem volt túldíszítve, így belépve azonnal feltűnt az egyetlen, kicsiny karikatúra a szekrényajtóra ragasztva: az akkor már másfél éve ellenzékben lévő Orbán Viktort ábrázolta. Nem tudom, ma ott van-e még, de hogy az Úr kettőezer-harmadik esztendejében ott volt, azt saját szememmel láttam.

Ma ugyanezen Charles Gati méretes tanulmányokat ír, amelyekben – természetesen a PC (politikai korrektség) jegyében, „objektív” módon – hosszan érvel amellett, hogy Magyarország már nem nyugati típusú, hanem „nem liberális, irányított demokrácia” (illiberal, managed democracy), köszönhetően a jelenlegi kormány antidemokratikus törekvéseinek.

Prőhle Gergely szerint már elég régen tudjuk, hogy Gati professzor nagyon haragszik ránk. Én 2003 óta biztosan tudom. Mint ahogy azt is, hogy nem a regnáló magyar kormány 2010 óta hozott intézkedései miatt haragszik és nem is demokráciát félt, hanem zsigeri ellenszenvet táplál Orbán Viktor és a nemzeti oldal iránt. Talán 2003 óta, de félek ez sokkal, de sokkal régebben kezdődött.

Ez pedig, Gati professzor, nem túl liberális, de még csak nem is demokratikus erény...