Ha az ember mostanában Bajnai Gordon valamelyik lakossági fórumára igyekszik, két dolog alapján bizonyosodhat meg róla, hogy jó helyre érkezett. Rendőrök és libák lesznek a környéken. Nem volt ez másként csütörtök este Hernádszentandráson sem, ahol egy szatyorból kikandikáló liba alapján győződhettünk meg arról, hogy megérkeztünk az Együtt–PM kampányrendezvényére. A tüntetőket az egyik szervező igen határozottan és udvariasan kérte meg, hogy demonstrálni csak az út másik oldalán lehet, mert értelmezésében a művelődési ház „magánterület, mert ki lett bérelve”.
Odabent a székeket nem sorokban, hanem félkörben rendezték be, mondván: járkálás is lesz. TV-shopos bemutatók világa elevenedett fel előttem, ahol majd Juhász Péter és Bajnai Gordon szikrázó tekintettel, átizzadt ingben, Steve Ballmert megszégyenítő módon kiabálják majd, hogy korszakváltást, összefogást. Nem így történt. A Milla elnöke csak csoszogott jobbra és balra, olyanokat mondott, hogy azért kezdtek egy éve szervezkedni, mert látták, hogy az MSZP önállóan nem tudja a lerombolt jogállamot helyreállítani. Majd kijelentette, hogy ugyan a szocialisták nélkül nincs kormányváltás, de sietve megjegyezte, hogy „már nélkülünk sincs”. Azt ugyan nem mondta ki, hogy jövőre majd mindenki szavazzon Bajnaira listán, csak finoman jelezte, hogy a „Fő Korszakváltó” és „Friss Pártalapító” már bizonyította alkalmasságát e téren, ráadásul pártpolitikai érdekeken felülemelkedve.
Bajnai engedélyt kért, hogy levegye a zakóját, ekkor még megvolt a remény, hogy ha nem is gyurcsányi, de legalábbis Molnár Csabát idéző szenvedéllyel ostorozni kezdi az önkényt és a fideszes feudalizmust. De nem: az encsi Anyukám mondta étterem és a hernándszentandrási bioprogram dicsérete mellett semmi újat nem mondott, és a művház padlóját sem szántotta fel. Jöttek hát a kötelező körök: normális ország, a szülők legszentebb álma, összetartó emberek, harminc év alattiaknak garantált munkahely, békés építkezés, folyamatos harc, rezsicsökkentéssel megsegített medencefűtés, úrhatnámozás, a politika értelmének visszaadása.
Jött egy érzelmes elmélkedés az egykulcsos adóról, deus ex machinaként akkor erősödött fel a mikrofon, amikor Bajnai a saját kormányzásáról beszélt. Nem indult be a trafikozástól sem, pedig keményet szólt, azt mondta, hogy negyvenezer embertől vették el a megélhetést, hogy háromezer pártkatona megkapja a trafikját, persze hozzátette: azért volt néhány tisztességes pályázó is.
A legszenvedélyesebb megnyilvánulás talán az volt, hogy „meggüzülhet a szegény gyerek”, mert a kormány azt üzeni neki, hogy ha nincs vagyona, akkor nem tanulhat.
A széles összefogás hirdetőjeként ugyan küzdött a szavakkal rendesen, amikor azt kellett elmagyaráznia, hogy mitől szélesebb az az együttműködés, amiben csak két párt vesz részt. Majd hirtelen beugrott Bajnainak, hogy egy ilyen koalícióban áldozatokat kell hozni, és ekkor hátrament a hernádszentandrási polgármesterhez, mondván, hogy őt például azért nem indítják majd jövőre, mert megállapodtak a szocialistákkal abban, hogy itt az ő jelöltjük rúg majd labdára. Őszinte kérdés hangzott el a publikumból: „De ugye nem a Nyakó?” Bajnai megnyugtatta a kérdezőt, hogy Vécsi István indul majd.
A vége felé érkezett egy kérdés az alaptörvényről, Bajnai ezt le akarta passzolni, meg is kérdezte Juhászt: „Péter, akarsz az alkotmányról beszélni? Nem? Jó.” Taps, derültség.
