Irigykedik ránk a világ: nálunk már lehet cirkuszi előadásokat tartani

Idén már másodszor készült fel premier­jére a Richter Flórián Cirkusz társulata, hiszen csaknem négy hónappal ezelőtt, március 12-én tartották volna meg a 2020-as esztendő első előadását Veresegyházon, amelyet újabb öt telt házas produkció követett volna. A kormány azonban a koronavírus terjedése miatt a tervezett premier előtt egy nappal, március 11-én kénytelen volt veszélyhelyzetet elrendelni. Ezek után küzdelmes hónapok következtek a társulat életében, hiszen a cirkusz a tartalékait télen felélte, emiatt versenyt futottak az idővel.

Ahogy teltek a hetek, majd a hónapok, a Richter Flórián Cirkusz egyre reménytelenebb helyzetbe került, és még az is felmerült, hogy akár egész évben nem léphetnek fel. – Soha nem éltünk még át hasonlót. Mi, artisták, művészek abból élünk és az éltet minket, hogy fellépünk, szerepelünk. Az elmúlt hónapokban mi még részben sem tudtunk home office-ban dolgozni, sokszor éreztem azt a 65 fős társulattal együtt, mintha egy hollywoodi science fiction filmet élnénk át. A külföldi fellépőink közül sokan itt rekedtek, nem tudtak hazamenni. Próbáltunk rajtuk segíteni, de persze nekünk sem voltak bevételeink, sőt a 22 várost érintő, nyolc hónapra leszervezett turnénk összes költsége is nyomta a vállunkat. Közben el kellett tartanunk magunkat és az állatokat is – mondja a most már valódi, zamárdi premier előtt egy órával az utazó cirkusz vezetője.

Túlélés után fellépés

Richter Flórián azt azonban hozzáteszi: a nehéz időkben sokat segített rajtuk a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft., a magyar cirkuszvállalat egymillió forintos támogatása. Emellett a cég előre megvásárolt tőlük három műsort, összesen nettó négy és fél millió forintért, és időnként széna is érkezett az állatoknak. A háromrészes sorozat első, július 18-i gálaelőadásra a Fejér és Somogy megyei egészségügyi dolgozókat várják.

Tapsvihar kísért minden egyes attrakciót, de a lovas produkció különösen sikeres volt
Fotó: Kurucz Árpád

Ahogy telnek a percek, Richter Flórián láthatóan egyre jobban izgul, fel-alá jár a sátrak között, ami nem csoda, hiszen hosszú hónapok tétlensége után végre újra a neki az életet jelentő előadásra készülhet. Őszintén bevallja, néhány hete még nem hitte, hogy már július elején felléphetnek, de nagyon hálás azért, hogy a kormányzati intézkedéseknek is köszönhetően az ország le tudta győzni a koronavírus-járvány első hullámát. Mint mondja, most az egész világon irigykedve tekintenek Magyarországra, hogy itt cirkuszi előadást lehet tartani. Ez szavai szerint hatalmas dolog, még akkor is, ha a higiénés előírásokat be kell tartani. – Most kezd felszabadulni bennünk a feszültség, már nagyon várjuk a közönséget, a fellépést, hogy azt tehessük, amire születtünk – mondja Richter Flórián izgatottan.

Visszatérő vendégek

Közben a személyzet az utolsó simításokat végzi a fogadósátorban és a nézőtéren, a korlátokat és 1200 széket fertőtlenítenek le. Alig ötven perc van hátra az előadásig, amikor az első vendégek megérkeznek, akiknek a fellépősátor bejárata előtt kell ­várakozniuk. Egy budapesti édesanya, Katalin a kislányával, Pankával és az ő barátnőjével, Rékával érkezett az előadásra. Nem először nézik meg a Richter Flórián Cirkusz fellépését, talán éppen ezért is várják a premiert, amely – mint mondják – a cím alapján, Drónok a porondon, meglehetősen izgalmasnak ígérkezik. A család a Balatonnál nyaral, így nekik kézenfekvő volt az esti programválasztás. Nem messze tőlük egy apa beszélget a kislányával a cirkuszról. Utóbbi lelkesen mondja, hogy ő már volt korábban előadáson, de nem emlékszik azokból semmire. Azt viszont egyértelművé tette, hogy az első sorban szeretne ülni. Egy kisfiú pedig azt kérdezi az édesapjától, hogy a cirkuszos bácsi miért van olyan szépen felöltözve. – Híres? – érdeklődik. – Ő a cirkusz vezetője – érkezik a válasz.

Újra extázisban

Néhány perccel később megnyílik a fellépősátor bejárata, és egy csapásra megélénkül a hely. A manézs mögött a zenekar elkezd játszani, az emberek pedig tódulnak a sátorba. Pillanatok alatt hosszú sorok alakulnak ki a büfék előtt, nagyon kelendő a pattogatott kukorica és a vattacukor is. A vendégek közül sokan rég nem látott ismerősként köszöntik a másikat, többen autogramot kérnek a művészektől, mások sietnek a nézőtérre a „szokásos helyükre”. Olyan érzésünk támad, hogy nemcsak a fellépők, hanem a vendégek is most kapják vissza a régi, járvány előtti életüket. Van, aki elegánsan érkezik, mások – az öltözékük alapján – a strandról jöhettek az előadásra. Richter Flórián mindenkit igyekszik személyesen köszönteni, látszik, újra elemében van.

Kevéssel nyolc óra után – ekkorra a nézőtér lényegében megtelt – elkezdődik az előadás, a bohócok fellépését Richter Flórián egyik lovas produkciója követi. A férfi extázisban van, több hónapnyi feszültség tör elő belőle, a csődközeli helyzet terhét a fellépés miatti izgalom semmivel össze nem hasonlító érzése váltja fel benne. A háttérből a társulat tagjai ujjonganak, a nézőtér pedig szinte felrobban, tapsvihar kísér minden egyes attrakciót, a lelkesedés kitart a több mint kétórás előadás végéig. Az utolsó produkció után a fellépők és a közönség bátrabb tagjai a manézson találkoznak, közös fotók készülnek, Richter Flórián nem győzi fogadni a gratulációkat. Ő is hálás az artistáknak és a művészeknek, a legvégén, amikor magukra maradnak, egyesével köszöni meg mindenkinek a magas színvonalú produkciót. – Ez egy csoda, hogy ma itt felléphettünk, és ilyen szenzációs produkcióval rukkoltunk ki. Ma mi, artisták visszakaptuk az életünket – köszön el a társulattól. Másnap folytathatják.