Irigykedik ránk a világ: nálunk már lehet cirkuszi előadásokat tartani

A koronavírus-járvány miatt ­július elsején tarthatta meg a márciusra tervezett premierét a Richter Flórián Cirkusz, amely a válsághelyzet miatt küzdelmes tavaszt tudhat a háta mögött. A társulat a kormányzati segítségnek is köszönhetően megmenekült, így a művészek végre azt csinálhatják, amihez értenek: szórakoztatnak. A közönség nagy örömére.

Tapsvihar kísért minden egyes attrakciót, de a lovas produkció különösen sikeres volt Fotó: Kurucz Árpád

Visszatérő vendégek

Közben a személyzet az utolsó simításokat végzi a fogadósátorban és a nézőtéren, a korlátokat és 1200 széket fertőtlenítenek le. Alig ötven perc van hátra az előadásig, amikor az első vendégek megérkeznek, akiknek a fellépősátor bejárata előtt kell ­várakozniuk. Egy budapesti édesanya, Katalin a kislányával, Pankával és az ő barátnőjével, Rékával érkezett az előadásra. Nem először nézik meg a Richter Flórián Cirkusz fellépését, talán éppen ezért is várják a premiert, amely – mint mondják – a cím alapján, Drónok a porondon, meglehetősen izgalmasnak ígérkezik. A család a Balatonnál nyaral, így nekik kézenfekvő volt az esti programválasztás. Nem messze tőlük egy apa beszélget a kislányával a cirkuszról. Utóbbi lelkesen mondja, hogy ő már volt korábban előadáson, de nem emlékszik azokból semmire. Azt viszont egyértelművé tette, hogy az első sorban szeretne ülni. Egy kisfiú pedig azt kérdezi az édesapjától, hogy a cirkuszos bácsi miért van olyan szépen felöltözve. – Híres? – érdeklődik. – Ő a cirkusz vezetője – érkezik a válasz.

Újra extázisban

Néhány perccel később megnyílik a fellépősátor bejárata, és egy csapásra megélénkül a hely. A manézs mögött a zenekar elkezd játszani, az emberek pedig tódulnak a sátorba. Pillanatok alatt hosszú sorok alakulnak ki a büfék előtt, nagyon kelendő a pattogatott kukorica és a vattacukor is. A vendégek közül sokan rég nem látott ismerősként köszöntik a másikat, többen autogramot kérnek a művészektől, mások sietnek a nézőtérre a „szokásos helyükre”. Olyan érzésünk támad, hogy nemcsak a fellépők, hanem a vendégek is most kapják vissza a régi, járvány előtti életüket. Van, aki elegánsan érkezik, mások – az öltözékük alapján – a strandról jöhettek az előadásra. Richter Flórián mindenkit igyekszik személyesen köszönteni, látszik, újra elemében van.

Kevéssel nyolc óra után – ekkorra a nézőtér lényegében megtelt – elkezdődik az előadás, a bohócok fellépését Richter Flórián egyik lovas produkciója követi. A férfi extázisban van, több hónapnyi feszültség tör elő belőle, a csődközeli helyzet terhét a fellépés miatti izgalom semmivel össze nem hasonlító érzése váltja fel benne. A háttérből a társulat tagjai ujjonganak, a nézőtér pedig szinte felrobban, tapsvihar kísér minden egyes attrakciót, a lelkesedés kitart a több mint kétórás előadás végéig. Az utolsó produkció után a fellépők és a közönség bátrabb tagjai a manézson találkoznak, közös fotók készülnek, Richter Flórián nem győzi fogadni a gratulációkat. Ő is hálás az artistáknak és a művészeknek, a legvégén, amikor magukra maradnak, egyesével köszöni meg mindenkinek a magas színvonalú produkciót. – Ez egy csoda, hogy ma itt felléphettünk, és ilyen szenzációs produkcióval rukkoltunk ki. Ma mi, artisták visszakaptuk az életünket – köszön el a társulattól. Másnap folytathatják.