A baloldali liberális író, Kornis Mihály nevét rég hallhatta bárki is, azonban most egy újabb bohózattal felküldte magát a térképre – egy rövid ideig biztos – ugyanis egy új remekművel állt elő:
Magyar Péter igazat mond
– címmel osztotta meg a nyilvánossággal magvas gondolatait – írja a Mandiner.
Kornist már az áprilisi Kossuth téri beszédével maga mellé állította a Tisza Párt első embere. Arra ugyan nem figyelt, amit az újdonsült politikus mondott, csak arra, ahogyan ezt tette:
„Az ragadta meg a figyelmem, ahogyan ez az ember beszél. Őszintén, teljes szívvel. Nem volt egyetlen gondolata sem, amelyik mögött ne éreztem volna őt magát, az embert, aki vállalja az igazság kimondását akkor is, ha az netán az életébe kerülne, vagy a karrierjébe, mindenébe, akármijébe – akkor is. Az igazat mondja.”
A liberális értelmiségi arra nem figyelt, amit hallott, mégis tudta, hogy az az igazság.
És rögtön befutott a jól ismert túlzás, miszerint itt bárki az életét kockáztatná, ha akár egy tüntetésen vagy bárhol a kormányt kritizálja. De a baloldali figura itt még nem állt meg:
1987–88 óta először éreztem, hogy Magyarországon, szabad téren egy ember őszintén fogalmazza meg a hatalom kritikáját. Ha az életébe kerül is, elsorolja a való helyzet döntő tényeit, a mai hazaáruló hatalomnak elviselhetetlen igazságokat.
Jogosan merül fel az emberben a kérdés: mi van?
Kornis Mihály, aki annak idején leírta, az a baj, hogy a liberálisok nem gyűlölik eléggé a jobboldalt, harmincnégy évvel a rendszerváltozás után képes leírni, hogy a Kádár-féle elnyomó rezsim utolsó évei óta nem hallott senkitől az aktuális kormányzattal szemben kritikát?
Választ nem kapunk, ez evidens, ám következik egy újabb megfejthetetlen gondolatmenet, ami szerint ugyan Orbán Viktor 1989 júniusában, Nagy Imre újratemetésén elsőként küldte haza a szovjet katonákat, valójában a jelenlegi miniszterelnök már akkor az orosz szolgálatában állt, s azóta is folyamatosan.
„Akkor sokaknak úgy tűnt, hogy Orbánt ifjúi szabadságvágya késztette erre a lépésre, most meg már a földkerekségen mindenki tudja, hogy ő orosz érdekeket képvisel az EU-ban és itthon” – fakad ki az író, bármiféle indoklás nélkül.
A következő mondatok is erősen csengenek:
1989. június 16-a óta esszük Orbán Viktor fekete kenyerét, keserű kenyerét, hamis kenyerét, a hazugság kenyerét. De hiszen ezt mindenki tudja!”
Már eddig olvasva is felmerülhetett a kérdés, ez egy paródia? A következő, szintén Magyar Péterre vonatkozó sorok csak tovább erősíthetik ezt a tézist:
Ugye emlékszünk még azokra a tavaszi hónapokra, amikor sokan találgatták, hogy mikor, mely közeli napon lövi le egy orvlövész, ahogy az ilyen embereket szokták Kelet-Európában, meg hát nemcsak ott, általában minden olyan országban, ahol a 2×2 nem 4, hanem annyi, amennyinek a hatalom hirdeti.
Az érvek érve tehát: mindenki tudja
A közelmúltban történt, hogy Orbán szövetségesét, Robert Ficót próbálták lőfegyverrel elhallgattatni, a tengerentúl pedig, Donald Trumpot, továbbá fizikai erőszakot egyelőre Magyar Péterrel kapcsolatban, és nem vele szemben emlegetnek – például a volt felesége vagy egy telefonját vesztett férfi a pesti éjszakából. Ez még mindig nem a vége a liberális okfejtésnek!
Mindenki tudja, aki tagadja, az is, az ország meghülyített majdnem többsége is tudja, hogy ez az ember igaz. Igaz, amit mond. Mindent vállal, úgy látom, önmagát adná áldozatul, ha kell, hogy kimentse hazáját a bajból. Nem vagyok politikus, ez a szöveg nem a politikai nézeteim kifejtésére szolgál, nem vagyok hajlandó senkinek se a propagandistája lenni.
Helyben vagyunk. A többség hülye, mert a Fideszre szavaz, és csak az a propagandista, aki jobbra húz. Aki egy ellenzéki politikust – hazug módon – az életét kockáztató félistennek nevez a sajtóban, nos, az csak a véleményét fejti ki. Ismerős logika.
Nagy Imre? De ő mégis, hogy kerül ide?
„Váratlanul az történt, hogy valaki igazat beszélt a köznek, egy belső körökből jött ember (mint annak idején Nagy Imre, akit ezért az oroszok által megszállt ország kormánya felakasztatott), és mert őszintén, a legsúlyosabb kockázatot is vállalva hónapok óta igazat beszél mind a mai napig, a haza népének a többsége is igazat ad neki.”
Azt nem tudjuk, hogy a haza népének többsége Magyar Péternek adna igazat, sőt, könnyen lehet, ennek épp az ellenkezője az igaz, ám egy biztos: a Tisza Párt vezetőjét, aki egy virtigli európai demokráciában egy politikai pártot szervez éppen, szabadon, tisztázatlan eszközökkel és nagyjából ismeretlen emberekkel, egy szovjet szuronyok és tankok segítségével Magyarország élére erőszakolt kommunista diktátor által kivégzett politikussal egy lapon említeni, akár szentségtörésként is értelmezhető. Különösen úgy, hogy
ha nem is Moszkvából, de Brüsszelből épp őt akarják a magyarok akaratától függetlenül a nyakunkba ültetni. Micsoda logikai bukfenc!
