Ozempic: tudományos díjat kapott a fogyasztószerként elhíresült gyógyszer kutatója

Milliók életét változtatta meg az a gyógyszer, amely, bár cukorbetegek számára készült, végül a fogyókúrapiac legkelendőbb terméke lett az elmúlt években. Az Ozempic hatóanyagának egyik kutatója szerint van néhány dolog, ami viszont aggasztó a gyógyszert illetően.

Öt kutató, köztük egy kanadai orvos nyerte el a 2025-ös Élettudományi Áttörés Díjat, amiért felfedezte a GLP–1 hormont, amelyet az Ozempicben, a Wegovyban és a Mounjaróban is használnak – olvasható a CBC.ca-n. 

Az eredetileg cukorbetegség kezelésére létrehozott gyógyszerek az elmúlt években a fogyókúrás piac legkelendőbb termékei lettek világszerte.

Az Ozempicben és társaiban található szemaglutid hormon azontúl, hogy kifejti az inzulint termelő bétasejtekre kedvező hatását, lassítja a gyomorürülést és a központi idegrendszeren keresztül csökkenti az étvágyunkat. Vagyis nem ezektől a szerektől indul be a fogyás, hanem attól, hogy a gyógyszer hatására kevesebbet eszünk.

Daniel Drucker endokrinológus és klinikus-tudós a portál által készített interjúban elmondta, a kutatásai során nem volt egyetlen „Eureka!” sem, de amikor egyik nap arra ment be a laborba, hogy eltűntek a jegyzetei, megijedt. Végül kiderült, hogy csak a témavezetője és a most szintén díjazott társai vették magukhoz, akik az eredmények láttán szabadalmat nyújtottak be.

A tudós egyben felidézte, a kutatások tapasztalatai nem mindig zökkenőmentesek. „A nagy cégek, a Novo Nordisk és az Eli Lilly és más cégek próbáltak GLP–1-en alapuló gyógyszereket kifejleszteni, ám néhány fájdalmas leckén keresztül megtanultuk, hogy ha túl gyorsan adnak be túl sok GLP–1-et, az emberek gyomra felfordul és hánynak. Ez még ma is mellékhatások között van, ugye?” – tette fel a kérdést, majd hozzáfűzte, a kísérletek során folyamatosan vizsgálják a gyógyszer használatából adódó előnyöket és egyben hátrányait is.

A kutató beszélt arról a jelenségről is, amelyet az Ozempic és más, szemaglutidalapú gyógyszerek váltottak ki világszerte, megváltoztatva vele a fogyókúrapiac és az egészséges életmódról alkotott nézeteinket.

„Ez egy nagyon összetett kérdés, a társadalomban általában van egy olyan szegmens, amely az elhízással élőket elítéli és azt mondja, a túlsúlyosak gyengék vagy lusták a változáshoz. Sok ember viszont – akiket a klinikai gyakorlat során látunk – valóban mindent megtett, tartották a csökkentett kalóriatartalmú diétát, az agyuk viszont oltalmazza a fölös kilókat. A GLP–1 gyógyszerekkel azonban ezeknek az embereknek segíthetünk a fogyásban” – példázta.

Arra a kérdésre, hogy aggódik-e amiatt, hogy olyan emberek is használják a gyógyszert, akiknek nincs rá szükségük, Daniel Drucker elmondta, 

vannak aggályai.

Az endokrinológus megjegyzi, kicsit olyan volt, mint az Éhezők viadala, az embereknek hat gyógyszertárba kell telefonálniuk, és találniuk kell egy patikát, ahol legalább egy doboz van, majd amilyen gyorsan csak tudnak, el kell menniük ahhoz a gyógyszertárhoz, hogy megszerezzék. És mindeközben van, aki csak Harry bácsi esküvőjére készül, és két hónap alatt szeretne lefogyni, fittebb lenni.

A kutató szerint sokan csak arra használják a gyógyszert, hogy rövid időn belül jobban nézzenek ki. Forrás: Pexels

„Orvosként azt mondom, várj egy pillanatra, ennek a szívbetegségben és 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő embernek szüksége van ezekre a gyógyszerekre, hogy csökkentsék a szívinfarktus és a szélütés kockázatát, ami fontosabb annál, mint egy kicsit jobban kinézni Harry bácsi esküvőjére” – közölte.

A kutató egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy nincsenek klinikai kutatások arra vonatkozóan, hogy az egyébként egészséges, nem cukorbeteg, de túlsúlyos (vagy magát annak tartó egyénekre) milyen hatással vannak azok a gyógyszerek, mint például az Ozempic.

„Van valami, ami miatt aggódnunk kellene, amikor fogyni akarunk. Ez egészséges? Nem tudjuk. Így mindig oda kell figyelnünk azokra a dolgokra, amiket nem tudunk még ezeknek a szereknek a biztonságosságáról” – hívta fel a figyelmet Daniel Drucker.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)