A barcelonai Germans Trias i Pujol Egyetemi Kórház kutatói dr. Ana Clara Ricciardi Ciocchini vezetésével maguk is meglepődtek, mennyivel jobban reagáltak a stroke utáni kezelésekre azok, akik korábban aktívan mozogtak. Vizsgálataik során 159 átlagosan 68 éves stroke-beteget követtek nyomon, akiket három csoportba osztottak az alapján, hogy a betegségüket megelőző időszakukban mennyire éltek sportos életet.
Az a kilencven beteg, akik a közepesen vagy nagyon sportos kategóriába tartoztak, életkorilag is fiatalabbak voltak, kevésbé súlyos stroke érte őket, továbbá vérnyomásuk és vércukorszintjük is alacsonyabb volt. A vizsgálatok kimutatták, hogy a legaktívabb csoportba tartozó betegek véráramlása a kezeléseket követő két órán belül többnyire helyreállt, összességében pedig 62 százalékuk reagált nagyon gyorsan a kapott orvosságokra, szemben a közepesen aktív csoport tagjainak 35 százalékával, míg a legkevesebbet mozgók közül senkinél nem tapasztaltak ilyen gyors javulást. Emellett a fizikailag aktív betegeknek a motoros képességeik is jóval nagyobb arányban álltak helyre, hiszen míg a közepesen aktívaknak 69, az alacsony aktivitásúaknak csupán négy százaléka épült fel, addig az első csoport tagjainak 89 százalékánál tapasztaltak javulást az orvosok.
Dr. Michael Frankel, az Emory Egyetem Orvosi Karának munkatársa, valamint az atalantai Grady Memorial Kórház Stroke és Idegtudományi Központjának igazgatója figyelemre méltónak ítélte a vizsgálat eredményeit, bár hozzátette, további vizsgálatok lennének szükségesek ahhoz, hogy bátran kijelenthessék, valóban szoros összefüggés van a stroke előtti fizikai aktivitás és az azt követő kezelésekre való reagálás között.
A kutatás eredményeiről a szakemberek az Amerikai Stroke Szövetség New Orleans-i találkozóján számoltak
