Pangásos szívelégtelenség esetén a szív nem képes elég vért pumpálni ahhoz, hogy kielégítse a szervezet igényét.
A Circulation májusi számában megjelent tanulmányban 60 szívelégtelenségben szenvedő beteget és 60 egészséges személyt vizsgáltak, akik vagy egy négyhetes, felügyelt edzésprogramot végeztek, vagy nem végeztek testmozgást. A résztvevők fele 55 éven aluli, a másik fele 65 éven felüli volt.
Az edzést végző csoport naponta négy húszperces edzést hajtott végre, heti öt napban. Egy hatvanperces közös edzésen is részt vettek, amely az izmok állóképességének növelésére és az oxigénfelvételre összpontosított. A mozgást végző szívelégtelenségben szenvedő betegek közül az 55 éven aluliakban 25 százalékkal, a 65 éven felüliekben pedig 27 százalékkal nőtt a maximális oxigénfelvétel. Az eredmények arra utalnak, hogy a testmozgás jótékony hatása független az életkortól.
A kutatás azt is kimutatta, hogy az edzésprogram életkortól függetlenül lelassította az izomvesztést a szívelégtelenségben szenvedő betegekben, és javította lábizmuk erejét és általános mozgáskapacitásukat. A tanulmány szerzői hangsúlyozták, hogy a testmozgás előnyei még az idős szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében is kimutathatók voltak.
”Sok orvos és biztosító még mindig úgy véli, hogy a kardiológiai rehabilitáció idős korban nem sokat segít. Ez a kutatás azonban egyértelműen ellent mond ennek a téves feltételezésnek” – nyilatkozta a tanulmány társszerzője, Dr. Stephan Gielen, a hallei Luther Márton Egyetem kardiológusa. ”A testedzés kikapcsolja az izomvesztés útvonalait, és olyan útvonalakat kapcsol be, amelyek az izomnövekedésben játszanak szerepet, ellensúlyozva ezzel az izomvesztést és a mozgás-intoleranciát a szívelégtelenségben szenvedő betegekben.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!