A babára vágyó nők figyeljenek a napi ritmusra is

A Northwestern Egyetem új kutatása szerint a gyermekáldásra készülő nőknek nem csak a biológiai órájukat kellene figyelembe venniük, hanem azt is, ami a falon ketyeg.

Epidemiológiai kutatásokból kiderült, hogy a váltott műszakban dolgozó nők, mint például az ápolónők, illetve a nagyobb kelet-nyugati távolságokat megtevő légiutas-kísérő hölgyek menstruációs és termékenységi problémákkal küzdenek. Belső óráik általában nincsenek szinkronban a külvilág nappal-éjjel ciklusával.

Eddig nem sok tudományos figyelmet szenteltek annak, hogy a napszakok ritmusának zavara milyen szerepet játszik a reproduktív zavarok terén. A Northwestern Egyetem napi ritmus szakértőjének, Fred W. Tureknek a kutatása tisztán látható kapcsolatot teremt a megzavart napi életritmus és a fogantatás fiziológiája között. Munkatársaival elsőként mutatta be, hogy ha a környezet átalakításával beavatkoznak az egerek természetes életritmusába, akkor zavart szenved a szaporodásuk. A hatás igen drámai is lehet, a zavar erősségétől függően. Amelyik egérnél korábban következett be a fény-sötétség ciklus változása, ott a termékenység 22 százalékra esett vissza. Az eredmények a PLoS ONE című folyóiratban olvashatók.

”Fontos tanulságot tártunk fel a váltott műszakban dolgozó nők reproduktív egészségével kapcsolatban, illetve azok számára, akiknek bármilyen okból módosul a napi életritmusuk” – mondta el Turek. ”Ha a belső ritmus felborul, annak negatív következményei lesznek, ez teljesen világos” – tette hozzá Keith Summa, Turek laborjának munkatársa. ”Az optimális egészségi állapot megőrzéséhez a biológiai ritmust is figyelembe kell venni.”

A világosság-sötétség körforgás ismételt megzavarása az egész szervezet biológiai óráját átállítja. Ez a környezeti zavaró tényező sokkal inkább jelen van a műszakváltásban dolgozók és nagyobb távokra rendszeres utazók életében, mint a genetikus zavarok, melyek szintén hátrányosan befolyásolják a termékenységet. Turek, Summa és szerzőtársuk, Martha H. Vitaterna három csoport normál laboratóriumi egéren kísérletezett, melyek nem sokkal előtte párosodtak. 21 napon át figyelték meg őket, mely ezen rágcsálók esetében egy normál vemhesség időtartamát öleli fel.

Az egyik csoportban 12 egér normál viszonyok közt élt, ahol 12 órányi fényt 12 órányi sötétség követett. A másik két csoportba 18-18 egeret osztottak, és ugyanúgy 12 órás váltásokban kerültek fénybe, majd sötétbe, de mindez ötnaponta az egyik csoportnál hat órával előre, a másiknál hat órával későbbre csúszott. (A megfigyelés ideje alatt összesen négyszer következett be fáziseltolódás). A kutatók megfigyelték az egereket a teljes gestációs periódus alatt, hogy összeszámolhassák a teljesen kihordott vemhességeket, az eredményeken pedig meglepődtek. A kontrollcsoportban az egerek 90 százaléka lett vemhes, a fáziskésleltetett csoportban 50 százalék, a fázisban előretolt csoportnál pedig csak 22 százalék.

”Megdöbbentett minket, hogy milyen drámai eredménnyel jár a sötét-világos ciklus manipulálása, különösen, ha az előbbre tolódik a normálisnál. Számítottunk a negatív hatása, de nem ilyen mértékben” – foglalta össze Summa.A kutatók a következőkben be akarják azonosítani azt a pontot is, ahol ez a váltás befolyásolja a terhességet, hogy megértsék, pontosan miként is okozza a napi ritmus zavara a kedvezőtlen hatásokat. ”A megfigyeléseink érdekesek, de vajon mi okozza a termékenység csökkenését? Szeretnénk meghatározni, hogy pontosan hol is fejtik ki ezek a hatásukat” – tette hozzá a kutató.