Az anyagcsere szabályozza a terhesség időtartamát

A Rhode Island Egyetem professzorának új kutatása szerint az emberi terhesség időtartamát elsődlegesen az anya anyagcseréje szabályozza, nem a szülőcsatorna mérete.

A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban megjelent cikk megkérdőjelezi a régóta uralkodó nézetet, hogy az evolúció hátulütője a gyermekszülés szempontjából a két lábon járáshoz alkalmazkodott medence. Az embereket az állatvilágtól elkülönítő két tulajdonság – a nagyméretű agy és a két lábon járás képessége – hátrányosak az utódok világra hozása szempontjából. A nagyobb agyat magába foglaló terjedelmesebb koponyát nehezebb átpréselni a hüvelyen, a szélesebb csípő azonban korlátozhatná a felegyenesedett járást. A tudósok már régóta feltételezték, hogy a „szülészeti dilemmának” nevezett probléma megoldása az, hogy a terhesség ideje lerövidült, így az embergyermekek azelőtt születnek meg, hogy a fejük túl nagyra nőne. Így viszont magatehetetlenül, valamint motorikus és kognitív szempontból látszólag fejletlenül látják meg a napvilágot más főemlősök utódaihoz képest.

„Az emberi evolúció magával ragadó jelenségeit – a két lábon járás, a nehéz szülés, a nők széles csípője, a nagy méretű agy, a relatíve magatehetetlen kisbabák – hagyományosan a szülészeti dilemmával kapcsolták össze” – mondta el Holly Dunsworth, a Rhode Island Egyetem antropológusa, a kutatás vezetője. „Évtizedeken át ezt tanították antropológiából, de amikor igazán helytálló bizonyítékok után kutattam, rájöttem valamire.”

Az elmélettel kapcsolatban elsőként felmerülő probléma, hogy semmi sem bizonyítja a szélesebb medence járást korlátozó szerepét. Anna Warrener, a Harvard kutatója és a cikk egyik társszerzője azt kutatta, miként hat a csípő mérete a nők mozgására. Nem találtak korrelációt a szélesebb méretek és a csökkent mozgásszervi működés között. ”Ez kétségbe vonja a feltételezést, hogy a szülőcsatorna méretét korlátozza a két lábon járás. A szélesebb csípő nem jelenti azt, hogy az illető nem tud rendesen járni.” – magyarázta Dunsworth. Ezután arra keresett választ, hogy az ember terhessége valóban rövidebb e más főemlősök és emlősök vemhességéhez képest, és pont az ellenkezőjét találta. ”Az anya testarányait rögzítve kiderült, hogy az ember hosszabb ideig hordozza méhében utódát, akik ráadásul a vártnál nagyobbra is nőnek. Habár születésükkor úgy tűnhet, de az ember utódai nem éretlenül jönnek világra. Az emlősök körében – az embereket is beleértve – a vemhesség időtartamát és az utódok méretét általában az anya testméreteiből lehet kikövetkeztetni. A test méretei ugyanis remekül mutatják az élőlény anyagcseréjét és testi működését.”

Dunsworth azon kezdett gondolkodni, hogy az anyagcsere jobb magyarázatot nyújthat-e a terhesség időtartamával kapcsolatban, mint a medence mérete. Ennek vizsgálatához a Harvard Egyetemről Peter Ellison, valamint a Hunter Főiskoláról Herman Pontzer segítségét kérte. Ellison korábbi, emberi terhesség és szülés témakörében végzett munkáira építve új hipotézist állítottak fel a szülés időzítésével kapcsolatban, amelynek az EGG (energetika, szülés és növekedés) nevet adták. ”Az EGG szerint a gyermek azért születik akkor, amikor, mert az anya nem képes több energiát fektetni a terhesség fenntartásába és a magzat fejlődésébe. Az anya energia-háztartása az elsődleges evolúciós kényszerítő erő, és nem a csípő mérete.” Terhes nők anyagcsere-adatai alapján kimutatták, hogy a szülés akkor indul meg, amikor az anya megközelíti a veszélyzónát. ”Korlátozott az a kalóriamennyiség, amit egy nap képesek vagyunk elégetni. A terhes nők megközelítik ezt a plafont, és azelőtt adnak életet gyermeküknek, hogy ezt elérnék. Ez arra utal, hogy az emberi terhesség hosszának és az utód fejlődésének energetikai korlátai vannak.”

Az anyagcsere-korlát segíthet megmagyarázni, hogy az embergyerekek miért tűnnek olyan fejletlennek mondjuk a csimpánzokhoz képest. A kismajom egy hónaposan már mászik, míg az ember csak hét hónapos kora körül képes erre. Ha az ember ugyanolyan fejlettségi szinten akarná megszülni gyermekét, akkor 16 hónapig kellene szíve alatt hordoznia, amihez azonban egy nőnek egyszerűen nem áll rendelkezésére elég energia. Már egy hónap plusz várandósság is életveszélybe sodorhatná. „Fiziológiailag lehetetlen, teljesen függetlenül a csontváztól. A születéskori fejletlenség csak egy jele annak, hogy mekkora agy fejlődésre van szükségünk az anyaméhen kívül. Az antropológia rögeszmésen a férfi csípőméretet tekinti ideálisnak, a nőit pedig a gyermekszülés miatt rangsorolja hátrább. A nőstények hozzák világra az utódokat, így ha bármit is lehet ideálisnak venni, az a női méret. A szelekció a mozgás és utódszülés képességén alapul, ha nem így lenne, már kihaltunk volna” – zárta rövidre Dunsworth.