A változatosság gyönyörködtet. Vagy mégsem?

Miközben a mondás szerint a változatosság gyönyörködtet, a valóságban szokásaink rabjaként érezzük jól magunkat.

Ez a jelenség megmagyarázza, hogy éléskamránk miért van tele olyan hozzávalókkal, amelyeket sosem fogunk megkóstolni, és miért vásárolunk olyan regényeket, amelyek elolvasására képtelenek vagyunk rászánni magunkat. „Az emberek nagyobb változatosságra költenek, mint amennyit ténylegesen fogyasztani szeretnének. Azt hisszük, a sokféleség és az újdonság jó, ám ha tényleges használatra kerül sor, sokkal kevésbé vagyunk nyitottak, mint hinnénk” – mondta Daniel Read, a brit Warwick Üzleti Iskola professzora.

A szakértők egy kísérlettel derítettek fényt az összefüggésre, melynek során az önként jelentkezők választhattak csokoládéból, gyümölcsökből és burgonyasziromból. Dönthettek róla, hogy az elején tartalékolnak a csemegékből, vagy minden héten választanak. Az eredmények alapján az egyszerre választók nagyobb változatosságra törekedtek, például megragadtak két szelet csokoládét, két gyümölcsöt és egy chipset. Ám akik minden nassolás előtt döntöttek, minden alkalommal a sós rágcsálnivaló után nyúltak. A változtatás jogával élve az elején bespájzolók is hajlamosak voltak „biztonsági játékra”, tehát mindig ugyanolyan nassolnivalóra.

Mivel a szokásaink rabjai vagyunk, a heti bevásárlás során később megbánt döntéseket hozhatunk. „Mondjuk valaki vesz egy kilogramm cheddar sajtot, 100 gramm brie-t és még valamilyet, ami megtetszik neki. Beteszi a hűtőbe, majd eszik egy cheddaros szendvicset, majd még egyet és még egyet, egészen addig, amíg el nem fogy. A hűtőben ott van a többi sajt, de ő inkább visszamegy a boltba, ahol még több cheddart vesz, így a többi a kukában végzi” – magyarázta Read professzor.

Egy másik kísérlet során ugyanez a szakértő önként jelentkezőket kért, hogy kölcsönözzenek ki két filmet DVD-n, és nézzék meg őket néhány nap különbséggel. Azok, akik egyszerre választották ki a két filmet, nagyobb eséllyel voksoltak két különböző műfajra, illetve hajlamosak voltak egy könnyed művet szánni aznapra, s egy komolyat későbbre, a valóságnál magasabb intellektuális szintet tettetve.

„Van egy képünk önmagunkról, ami a fogyasztás tekintetében eltér a valóságtól. Könyvekkel ugyanez a helyzet: azt hihetjük, hogy szeretjük a misztikus regényeket, de néha az irodalmi jellegű alkotásokat is. Ezért három könyv vásárlásakor két ilyet és egy olyat teszünk a kosárba, de a komoly mű örökre a polcunkon porosodik majd” – nyilatkozta Read professzor, aki gyakorlatba ültette saját elméletét. „Én inkább megveszek tíz ugyanolyan dolgot. Ez nem rossz lecke az élettől: ha szeretünk valamit, érdemes minél gyakrabban mellette dönteni” – fűzte hozzá.