A Fertility and Sterility szaklapban közzétett két tanulmány is alátámasztja azt a feltételezést, hogy a beültetés időpontjában az extrém magas ösztrogénszint növeli annak kockázatát, hogy a csecsemők túl kis súllyal születnek, és fokozza az akár édesanya és a csecsemő életét is veszélyeztető preeklampszia valószínűségét. A szakértők egy olyan protokollt is bemutattak, ami egy kis pácienscsoportban csökkentette ezeket a kockázatokat.
A kórház orvosai tanulmányukban arról írtak, hogy a petesejt kinyerésekor extrém magas ösztrogénszinttel rendelkező nők embriójának lefagyasztásával, majd az embrió beültetésének egy későbbi reprodukciós ciklusra halasztásával (amikor a hormonszint közelebb áll a normális értékhez) csökkenthető a kis születési súlyú újszülöttek aránya, és megszüntethető a preeklampszia előfordulása páciensek egy kis csoportjában.
A petesejtek a petefészekben az úgynevezett tüszőkben fejlődnek, amelyek ösztrogént szabadítanak fel, így több tüsző együttes érése az ösztrogénszint jelentős megemelkedéséhez vezethet. Az állatkísérletek azt mutatták, hogy a rendkívül magas ösztrogénszint akadályozhatja a méhlepény fejlődését, más kutatások pedig a méhlepény rendellenességeit a preeklampszia és az alacsony születési testsúly megnövekedett kockázatával is összefüggésbe hozták.
A kutatásból kiderült, hogy míg azokban az anyákban, akik az embrió lefagyasztását, és a beültetés későbbi ciklusban történő beültetését választották, csupán a csecsemők 10 százaléka született alacsonyabb születési súllyal, míg ez az arány 35 százalék volt az azonnali beültetést választó anyák esetében. Míg a preeklampszia előfordulása az azonnali embrióbeültetést követően közel 22 százalék volt, az embrió lefagyasztását választó édesanyák közül senkiben nem alakult ki preeklampszia.
