A Yale Egyetem kutatói Margaret Grey vezetésével 320 tizenegy és tizennégy év közötti fiatalt osztottak be véletlenszerűen vagy a TeenCope, vagy a Managing Diabetes internetes pszichológiai oktatási programba. Az elsődleges kimenetelnek a hemoglobin A1c (HbA1c) és az életminőség számított, a betegséggel való megbirkózás, az önhatékonyság, a szociális kompetencia, az önszervezés és a családi konfliktus pedig másodlagos kimenetelnek.
Tizenkét hónap elteltével a fiatalokat arra kérték, hogy lépjenek át a másik programba. A kimeneteleket a kutatás kezdetén, majd három, hat és tizenkét hónap múlva mérték, és a programcserében részt vevő alanyok eredményeit 18 hónap múlva nézték. Kiderült, hogy 12 hónap elteltével a fiatalok mindkét csoportban stabil életminőséget és a HbA1c-szint minimális emelkedését mutatták, az elsődleges kimeneteleket illetően nem tapasztaltak jelentős eltéréseket a két csoport között. A csak egy és a két programot is elvégző résztvevők összehasonlítása azonban azt mutatta, hogy a két programot elvégzők a HbA1c jelentősen alacsonyabb szintjét érték el, jobb eredményeket értek el az életminőség, a szociális elfogadás és az önhatékonyság terén, és esetükben alacsonyabb volt az érzékelt stressz és a családi konfliktusok száma is.
„Az internetes beavatkozások az 1-es típusú diabéteszben szenvedő fiataloknak, akik éppen most lépnek át a kamaszkorba, jobb kimenetelekhez vezetnek. Mindkét program elvégzése jobb eredményeket hozott, mint csak az egyik, ami arra utal, hogy ezeknek a gyermekeknek diabéteszgondozási oktatásra és viselkedési beavatkozásra egyaránt szükségük van” – írják a tanulmány szerzői.
