A kutatócsoport a P. H.-ként említett nyugdíjas pilótát tanulmányozta, aki először tévénézés közben tapasztalta a jelenséget. A férfi eleinte rossz szinkronra gyanakodott, de később ugyanez megismétlődött emberekkel való beszélgetés során. Egyszerűen hamarabb hallotta, mit mondanak, mint hogy kinyitották volna a szájukat.
Egyszerű számítógépes feladatok megerősítették a csaknem negyed másodperces vizuális késést. A kutatócsoport több „normális” résztvevőt is megvizsgált, és meglepetten tapasztalt hasonló, bár kevésbé hangsúlyos aszinkronitást a látás és a hallás között. Következtetésük szerint P. J. érzékelési aszinkronitása nem kivétel, hanem akár általános szabály is lehet.
A látás és a hallás összehangolása rengeteg összetett készség alapját képezi, például a szájról olvasásét vagy az új nyelvek elsajátításáét. Olykor az ember túlélése múlik rajta. Az előadóművészek, a sportolók, a pilóták és a sebészek csakis tökéletes koordinált érzékeléssel végezhetik a munkájukat.
Jelen kutatás új stratégiák és eszközök kifejlesztéséhez vezet az emberi érzékelés fejlesztésére. „Vizsgálatunk izgalmas következtetése, hogy a több érzékszervet érintő érzékelés nem éri el az optimális szintet némely egészséges egyén esetében, és elméletben javítható. Az egyik érzékszerv késleltetésével egyszerűen érhetünk el azonnali előnyöket, például elősegíthetjük a hallássérültek és a kezdő nyelvtanulók beszédértését” – nyilatkozta dr. Freeman.
