A Boston College kutatói kimutatták, hogy ez a szoros kötelék a depresszió kevesebb tünetével hozható összefüggésbe az idősekben és a fiatal felnőttekben egyaránt. Ráadásul minél szorosabb a viszony, annál nagyobb előnyök származnak belőle.
A főiskola kutatói Sara Moorman és Jeffrey Stokes vezetésével egy felmérés adatait elemezték, amelyben 376 nagyszülő és 340 unoka vett részt 1985 és 2004 között. A nagyszülők átlagosan 1917-ben, az unokák pedig 1963-ban születtek.
Az eredményekből az derült ki, hogy azok a nagyszülők, akik kézzel fogható támogatást nyújtottak unokájuknak (például valamilyen házi munkát végeztek, tanácsot adtak stb.), ugyanakkor hasonló támogatást kaptak viszonzásul unokájuktól, a depresszió legkevesebb jelét mutatták. Ez a fajta támogatás azonban nem befolyásolta az unokák pszichológiai jólétét.
A legtöbb depressziós tünetet mutató nagyszülők azonban részesültek ilyen kézzel fogható támogatásban, de ők maguk nem nyújtottak ilyen támogatást unokáiknak. A szerzők szerint ők frusztrálva érezhetik magukat azért, hogy unokáiktól függnek.
A kutatók úgy összegezték eredményeiket, hogy a családi kötelékek erősítésének a közvetlen család és a kisgyermekek körén túl is ki kell terjednie. Azokban a felnőtt unokákban, akik kézzel fogható támogatást nyújtanak nagyszüleiknek, és megengedik, hogy nagyszüleik is valamilyen segítséggel viszonozzák ezt, csökkenhetnek a depresszió tünetei.
A kutatás eredményeit az Amerikai Szociológiai Társaság New York-i éves konferenciáján tették közzé.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!