A depresszióban szenvedő emberek gyakran eltorzítják a tényeket, és negatívabb színben látják az életüket, mint egészséges társaik. A depresszió fő tünetei közé tartozik a reménytelenség, a tehetetlenség és a haszontalanság érzése, valamint a kontroll elvesztésének érzete. Az ilyen emberek számára úgy tűnik, mintha az idő lassan telne, ezért gyakran mondják, hogy „ólomlábakon jár az idő”. A depressziósok azonban valójában pontosabban képesek érzékelni a valóságot, mint boldogabb barátaik és családtagjaik, akik rózsaszín szemüvegen át látják az életet, és mindig a legjobban reménykednek.
Diana Kornbrot professzor elmondta, hogy eredményeik alapján a depressziós emberek pontosan becsülték meg az időt, míg a nem depressziós alanyok becslései túl magasak voltak. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy az enyhén depressziós személyek az időre, nem pedig a külső befolyásoló tényezőkre összpontosítanak, ezért megvan bennük a gondolkodás tisztasága, más néven a „depresszív realizmus”.
A kísérletben az alanyoknak szóban kellett megbecsülniük különböző időtartamokat kettő és hatvanöt másodperc között, majd saját maguktól kellett időtartamokat létrehozniuk. A nem depressziós alanyok túl magas becsléseket adtak a megadott intervallumokra, a saját maguk által létrehozott időtartamot pedig alábecsülték. Az enyhén depressziós betegek viszont mind a verbális becslésben, mind a saját maguk által létrehozott időtartamban pontosnak bizonyultak.
Kornbrot professzor azt reméli, hogy az új eredmény segít a depressziós betegek kezelésének fejlesztésében, és pozitív hatással lehet a tudatosságon (mindfulness) alapuló depresszió elleni terápiákra is, amelyek az aktuális pillanat tudatos megélésére ösztönzik a betegeket.
