Pontosabban csak volt. Jött ugyanis egy új polgármester, Koczer Péter. Ő igazi városi ember volt, aki elhatározta, hogy rendbe rakja a falut – elkezdte elhordatni a dombokat például. Így aztán még az is felmerült, hogy népszavazással megváltoztatják a falu nevét, elvégre ki hallott már olyat, hogy egy Halomfalva nevű községben ne legyen egyetlen domb, emelkedő, de még csak egy kósza pukli se. Hamar kiderült azonban, hogy nem lesz szükség semmiféle népszavazásra. Koczer Péter ugyanis úgy rendelkezett, hogy hordják össze a sok kis dombot egy nagy, magas hegybe. Senkinek sem árulta el, hogy mi célja ezzel, ám amikor végre elkészült a hegy, meghatódva, könnyek között kezdett beszélni.
Úgy indult a beszéde, ahogy a világ összes polgármestere kezdene hozzá a mondandójához. Összefogás, a közös munka öröme, satöbbi. De végül csak kibökte, miért szeretne felmenni az égig érő halomfalvi hegyre. Koczer Péter elárulta, hogy ő nagyon fázós, és amikor Takaron járt, ott azt mondták neki, hogy a felhőnél jobb takaró nincs. Olyan puha, mint a vatta, és melegebb, mint a legmelegebb dunyha.
