És ez innentől kezdve így ment, megállás nélkül. Amikor Cserka Péter arra gondolt, hogy inna egy pohár vizet, már jött is Kártó Ferenc a hírrel, hogy vegye a zakóját, sietnie kell az épülő palackozóüzeme bokrétaünnepségére. Amikor elfogyott a tűzifája, Kártó Ferenc egy egész erdőt íratott a nevére. Amikor pihenni támadt kedve, egy balatoni üdülősort neveztek el róla.
Most vasárnap azonban elege lett Kártó Ferencből. Reggel úgy ébredt, hogy egész egyszerűen nem mert gondolni semmire. Már attól is félt, hogy ha átfut az agyán, hogy mondjuk visszaalszik, akkor mehet is mindjárt egy paplangyárba beszédet tartani. Az aggyal még nem is lett volna gond, de a gyomrot, azt bizony nem lehet becsapni. Éktelenül megkordult Cserka Péter bendője, és az jutott eszébe, milyen régen evett egy jó lángost. Volt is egy kedvenc helye a közeli bódésoron, ahol pont olyan aranybarnára sütötték a lángost, ahogy az elektroműszerész szerette.
Kártó Ferenc úgy jött, hogy már nem is kopogott: saját kulccsal érkezett. Mintegy mellékesen közölte, hogy másoltatott egyet a minap. Majd bejelentette, hogy a közeli bódésor mostantól Cserka Péter tulajdona, de ha ez nem volna elég, van még egy jó híre: engedélyt kapott rá, hogy a vacak kis viskók helyén egy hatalmas üvegpalotát húzzon fel.
Rendben, vigyorgott Cserka Péter, majd a kopaszhoz fordult: de akkor te fogsz ott nekem lángost sütni, méghozzá az idők végezetéig.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!